Van ez az Ignite nevű amerikai rockbanda, ami azért érdekes, mert Téglás Zoli a frontember magyar származású. Az egyetlen olyan magyar vonatkozású énekes aki jelenleg világszinten jegyzett zenekarban énekel, főleg hogy vagy 5 évig frontember volt a Pennywise-ban is, amit fossá hallgattunk gimis korunkban. Téglás 25 év után bejelentette, hogy kilép a zenekarból és mostantól állatokat ment, környezetet véd, ami elsőre hippi hülyeségnek tűnik, de itt két dolgot azért érdemes kiemelni.
Egyrészt nekem bármennyire is tűnik ökörségnek amit csinál, legalább van egy ügy, amiért dolgozni fog a csávó. Másrészt nagyon ritkán lehet látni, hogy aki komoly sikereket ér el valamiben, fogja magát és hátat fordít az addig felépített életének új kihívásokat keresve magának. Jó adag önreflexió, bátorság és kockázatvállalási készség kell, hogy egy ilyen lépésre szánja el magát az ember. Az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság keveredik ilyenkor azzal az izgalommal amit az új utak lehetősége miatt érez az ember. 

Hány olyan zenekart ismertek, akik 15 éve elveszítették aktualitásukat, de jelenleg is pontosan ugyanazt csinálják, mint másfél évtizeddel ezelőtt, gyakorlatilag egy szomorú nosztalgiazenekarként működve tovább. Ezért tették Lovasiék parkolópályára a Kispált és ezért van kettős érzése az embernek, ha elmegy egy Sum41 koncertre konkrétan 15 évvel azután, hogy ők utoljára aktuálisak lettek volna. Az élet nem statikus és aki képtelen időről időre megújulni, elmozdulni valamilyen irányba az egy helyben toporog, de leginkább a biztonság illúziójába ringatva magát lépeget szépen hátrafelé. 

Olyan ez, mint amikor találkozol egy 10 éve nem látott haverral, akivel egy időben rengeteget buliztatok együtt. Eltelt 10 év, elvégezted a sulit, lett munkád, barátnőd, ne adj isten sportolsz is valamit és természetes módon teljesen más dolgok mozgatnak, mint akkor, amikor 20 éves voltál. Összefutsz ezzel a spanoddal és ahogy beszélgettek kiderül, hogy a cimbid minden hétvégén lemegy és vereti a bulit reggelig, néha még visszamegy szakestre is a sulibuliba ahova egykor jártatok és 20 éves csajokat hajt magának. Értem én, hogy most sok faszkalapnak ez maga lenne a megtestesült nirvána, de mégiscsak az az érzése az embernek, hogy ember....tényleg nincs semmi az életedben, ami egyről a kettőre lendít?! 30-32 évesen már nem áll annyira jól ez a dolog, mint amikor 19 vagy. És itt most nem az a lényeg, hogy járj el bebaszni a cimboráiddal, vagy hogy a szombati legénybúcsún mi nem vágtuk volna totálra magunkat a társasággal, hanem azt, hogy ha eltelik 5-10 év és nem érzed, hogy változtál volna, akkor jobb lesz, ha gondolkodni kezdesz, mert néhány év múlva a jópofa cimbi helyett a lúzer lehetsz, aki képtelen volt idejében változtatni.

 
Sokszor pontosan ugyanez történik az emberi kapcsolatokban is, legyen szó párkapcsolatokról vagy barátságokról. Az emberek idővel változnak, felnőnek, érnek, jó esetben fejlődnek sokszor pedig képtelenek bármi előrelépést produkálni. Van úgy, hogy egyszerűen más irányba változtok a csajoddal egy régi barátoddal és lehet, hogy rövid távon ez nem is derül, de 5-10 év távlatából már óriási különbségeket tud produkálni a folyamat. Hány sikeres nő jött rá vajon 10-15 év házasság után, hogy bizony a menőgyerek, akivel összejött tizenévesen, aki akkor a gimis atlétikacsapat élmenője volt, valójában a felnőtt életben egy lúzer és miközben a nő haladt előre az életben, építve a karriert és felkészítve magát a családra 30 évesen maga mellé nézve egy tohonya, lusta, ambíciók nélküli faszt látott maga mellett. Rossz hír, hogy a kapcsolatok nem bírják el a fejlődési görbék közötti túlságosan nagy eltérést, mégpedig azért, mert ha te valamiért igen keményen dolgozol és az évek előrehaladtával fejlődsz azzal együtt jár az is, hogy az igényeid is megváltoznak. Tudom, hogy most sok érzékeny lelkületű leányzó felszisszen, de egy érzékletes példával élve: a párválasztás piacán valamilyen értéket képviselsz és logikusan nagyon nem akarsz rosszul járni, tehát azért, amit te nyújtani tudsz, többé-kevésbé ugyanannyit szeretnél is visszakapni. Ha keresleti és kínálati oldalon nincs balansz, akkor valaki nagyon boldogtalanná fog válni nagyon hamar. A probléma csak az, hogy a te minőséged emberként, barátként, férfiként vagy nőként nincs kőbe vésve. Ha 20 évesen érsz X-et, simán érhetsz 30 évesen 4X-et is, de érhetsz egy szívenszúrt nullát is. Azok a kapcsolatok, amelyekben a fejlődés iránya nem egyezik ott bizony a visszaszámlálás megkezdődött. 

Faszikáim! Ami miatt fontos, hogy legyenek ambícióitok az az, hogy nincs kellemetlenebb, mint ha a barátnőd ugrik meg téged, ugyanis a férfiak reprodukciós értéke kurvára attól függ, hogyan teljesítenek pl. karrier területén. Az ambíciók alatt nem csak a pénzügyi dolgokat kell érteni, hanem olyan apró dolgokat, mint pl a szabadidő elbaszása, a hobbi, így pl. az edzés. Ha arra sem vagy képes, hogy megemeld a segged és megerőltesd magad hetente néhány alkalommal, gondolod, hogy elhiszi rólad a nő, hogy képes vagy a hétköznapok kihívást és kitartást jelentő feladatait megoldani?! 

Párkapcsolatok viszonylatában sajnos mindannyian több rossz, mint jó példával tudnánk előállni. Sok esetben az emberek vagy nem ismerik fel, amikor egy kapcsolat lefőtt, vagy nem merik bevallani, esetleg  felismerik és bevallják, de nem mernek lépni, mert egyszerűen félnek az ismeretlentől. 

Ha drasztikusan változtatsz az életviteleden elkerülhetetlenül megváltozik a rólad alkotott kép az emberekben. Néhányban jó irányba, másokban épp ellenkezőleg. Nem feltétlenül kell az emberi kapcsolatoknak megváltoznia, de lesznek, akik az új helyzethez nem tudnak hozzászokni. Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akiket úgy kell elengedned, mint ahogy az olyan rossz szokásokat elengeded, mint az órákat tévé előtt ülés meg a chips zabálás. 

Téglásnak nehéz dolga volt, amikor eldöntötte, hogy feladja azt a nagyszerű dolgot, amit az elmúlt két évtizedben felépített, csak mert új kihívásokra volt szüksége. Kell egy jó adag kurázsi ahhoz, hogy kitaláld és elkezd azt, amiről úgy gondolod, hogy inkább hozadéka, mint deficite lesz az életednek. Szerencsés helyzetben van az, akinek nem kell nagyon jó dolgokat feladnia, hogy új kihívásokat találjon, elég csak néhány rossz szokást. Sokszor kontraproduktívvá válik, hogy ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amiknek lejárt a szavideje. Itt elsősorban magunkban kell megtalálni azt, amit kukázni kell, de több, mint valószínű, hogy vannak olyan emberek is körülötted, akik nem kifejezetten vannak jó hatással rád, ezért szinte biztos, hogy lesz lemorzsolódás, ha másképp csinálsz dolgokat, mint eddig. A legelső és legkézenfekvőbb dolog, amivel el lehet kezdeni, az egy egészségesebb életmód, egy fokkal tudatosabb táplálkozás és a rendszeres sport. Ehhez nincs szükséged a barátaidra, edződre, a főnöködre a szüleidre, csak és kizárólag attól függ, hogy eldöntöd és csinálod-e vagy sem. Sem szerencse, sem engedély nem kell a dologhoz csak némi kitartás és az akarat, hogy jobb legyél a tavalyi magadnál.