40 nap, 24 kondis edzés, 12 jitsu, néhány futás - 5,5 kg, 3 blog.hu címlap, több, és mint 8000 olvasó a blogon.

Ezekkel össze is foglaltam, hogy mi történt az elmúlt 40 napban, amióta ennek a programnak és a blognak nekiálltam. Mármint, ha most nem számítjuk, hogy a Cozma-gyilkosságért elítélt és tavaly szabadlábra helyezett enyingi bodzaszedőt, Sztojkát megint letartóztatták. Büntetés harmadolás gyilkosoknak jó magaviseletért...értitek!? Van még hova csiszolni az igazságszolgáltatás intézményét. Mindenesetre ezek szerint azok a bibliaversenyek (mekkora fail), amiket Sztojka a börtönben szervezett nem ülepedtek le elég mélyen. Most megint lesz pár év csücsü, amikor gondolkodhat, hogy hol rontotta el. 

Átérzem a helyzetét, mert én is ezen gondolkodtam az elmúlt 20 nap nagyobbik részében. Nem véletlenül nem volt 30. napi összefoglaló ugye. A súlyom ugyanis bebetonozta magát 89,9 kilóra pluszminusz néhány deka, épp attól függően, hogy a reggeli rutinom előtt vagy után voltam. Egy szigorú diétában, amikor a súlyvesztés lassul vagy megáll, az nem szimpla frusztráló, hanem annál sokkal rosszabb. A frusztrációt a befeketett energia és az abból kivett nyereség/érték aránytalansága okozza. Ugyanez történik, ha kidolgozod a beled egész évben, majd pénzügyi év végén a főnököd gratulál a 2%-os fizetésemelésedhez, aminek persze úgy kellene örülnöd, mintha maga Palvin Barbi jelentkezett volna be nálad egy öltáncra. Szóval az a baj, hogy a frusztráció, meg az egy helyben toporgás úgy állítja bele az emberek ambícióit és motivációját a földbe, mint ahogy Chávez és Maduro elnökök politikája földbe állította Venezuelát. Mert amíg van motiváció, addig sem könnyű következetesnek és szorgalmasnak maradni, viszont amikor azt látod, hogy nem kapsz vissza semmit abból, amit beleteszel, na akkor kurva nehéz felpörögni és darálni tovább. Ilyenkor jön a “Ne szarj be! Tartsd magad a tervhez!” tanács.

Stagnáló súlycsökkenés

Szakirodalma van a dolognak, semmi különösről nem beszélhetünk. Aki épp most kezdi az edzést, sportolást, diétázást, azoknál általában jóval később jelentkezik, nálam viszont viszonylag hamar beütött. Ennek az okai többrétűek lehetnek:

• már nincs túl sok felesleg rajtad, ezért a maradékot a szervezeted mindenáron védi, a genyója 
• a kalóriadeficit hatására lassul az anyagcseréd
• a kalóriabevitelt nem csökkentetted arányosan a súlyvesztéseddel
• félrezabálsz
• szarul edzel 

Ezek közül lehet egy, vagy akár több kombinációja. A legjobb amit ilyenkor tehetsz:

1. Töredelmesen és őszintén végiggondolod, hogy betartottad-e a diétádat. Dolgoztam egy online kereskedelemmel foglalkozó kkv-nál az egyetem alatt. Eszti, az irodavezető folyton fogyókúrázott, de nem ám akárhogy. Pontosan úgy, ahogy a legtöbb női ismerősöm teszi. Eszti ugyanis az egyik alkalommal a következőket mondta: “Én sehogy sem tudok fogyni. Tegnap összesen két csokis muffint vacsoráztam…”. Anélkül, hogy bármiféle megállapításokat tennék most Eszti kognitív képességeire, kijelenthető, hogy ő azt gondolta, hogy amit ő eszik annak jónak kéne lennie ahhoz, hogy lefogyjon. Nem volt az. Neked viszont, mivel olvasod ezt a blogot ugye, van már egy frankón összerakott étrended, ezért te pontosan tudod, hogy ami bele van írva az jó, ami nincs az meg nem jó. Ha fogyni akarsz, de mégis megeszed amit nem kéne, és nem érzed utána azt, hogy izomból kibasztál magaddal, akkor az azt jelenti, hogy úgy baszod át magad, mint ahogy a Disney baszott át mindenkit az új Star Wars trilógiával. 
2. Újraszámolod amit újra kell. Igazítod a diétát a jelenlegi súlyodhoz, mert ha fogytál 5 kilót, bizony számolni kell azzal, hogy kissebb testsúllyal arányaiban kevesebb kalóriára van szükséged. Ha szükség van rá, ehhez igazítod az étrended.
3. Egy hét stagnálás után elveszel újabb 200 kalóriát, lehetőleg ne fehérjéből
4. Extra kardiót iktatsz be az edzések végén

És ezeket addig csinálod, amíg újra megindul a fogyás. Nálam is ez történt, kivéve, hogy a fájós térd miatt a kardio szinte ki volt lőve az elmúlt 20 napban, ami nagyban hátráltatta a folyamatot. Megterhelő volt, mert ilyenkor az edzéseket is egy fokozattal feljebb kellett kapcsolni, a bevitt kaja mennyiségét meg egyel lejjebb. Ennek végül meglett az eredménye. 20 nap alatt nem sok a másfél kiló fogyás, de ezen a testzsírszázalékon nem is olyan rossz. Szerintem minden szempontból a legnagyobb holtpont volt az elmúlt két hét. 

A blog

Ez a blog ennek a 70 napos programnak az idejére született. Terveim szerint December 14-én egy bitang félmezkós képpel zártam volna le a dolgot, de ebben már egyáltalán nem vagyok biztos. Erről a későbbiekben is írni fogok. Egyrészt több, mint 8000 olvasó járt itt 40 nap alatt. Nyolcezer. Ez egy viccprojekt akart lenni, hogy elüssem a szabadidőm, most meg megírok valamit este, és reggelre 500 ember elolvassa. Úgy, hogy nincs egy valamirevaló facebook csoportom, és az instát is vagy 12-en követik. (Nem tudom, hogy lesz ebből ingyenfehérje) A program alakulása az egy dolog, meg a sikerélmény egyik aspektusa. Ez viszont sokkal nagyobbat üt. Reményeim szerint lesznek még itt értelmes bejegyzések, amiért megéri visszajönni. 

Mi van még hátra? 

Túl vagyok a féltávon, az utolsó 30 nap nagyon szigorú lesz. A program vége valahol 84-85 kiló körül lesz, ez lesz a cél. Ezt a formát nem fogom tudni tartani és nem is célom, hogy 6 százalékos testzsírszázalékkal futkorásszak egész évben. Viszont az kurvaélet, ha egyszer elérem szétfotózom magam, hogy egyszer megmutassam az unokáimnak, hogy amikor a papinak még nem a térdét verték a koronaékszerek, akkor kemény munkával ilyet is tudott. 

Most már, hogy nem titkolom ennek a blognak a létezését, jönnek a pozitív és negatív visszajelzések, kérdések, beszélgetések, apróbb fikázások (pedi a feminizmusba még bele sem álltam).

Sűrű és izgalmas 30 nap következik.