Hogy mennyire van nehéz dolga azoknak, akik életük formájáért dolgoznak? Egy megfázásos betegség hetekre kivonhat a forgalomból és legjobb esetben csak kicsit csúszol vissza, súlyban, teljesítményben, esztétikumban, rosszabb esetben kell egy hónap mire nullára szopod magad megint. Juci is belecsúszott, sajnos nem úszta meg a járványt, de aki Budapesten tömegközlekedik, multinál dolgozik és eljár konditerembe, annak annyi esélye van az aktuális járványok elkerülésére, amennyi esélye a magyar válogatottnak van a 2022-es VB-n döntőbe jutni. Mindenesetre ez bizony nem csak fizikálisan, de mentálisan is embertpróbáló, mert bizony hosszú hetek munkája volt abban, hogy Judit ott tartson ahol. A kiesett idővel meghosszabítjuk a programját, hogy megkapjuk a várt eredményt.
Majd elfelejtettem..a diéta hatására Judit magas koleszterinje 6.4-ről 5.3-ra csökkent, ami már lassan a tökéletes. Meséljetek még arról mennyire nem egészséges ez a "koplalás", amit mi egészséges étkezésnek hívunk.
 
Judit összegzése a kép alatt: 

Biztos mindenkinek megvan az a jelenet a Tom & Jerryből, mikor Tom épp eszeveszetten teper Jerry után a kertben, befordul a sarkon és egyszer csak teljes erővel a pofájába vágódik a kertben felejtett gereblye. Na körülbelül így éreztem magam én is a 30. napi státusz után, mikor benyaltam egy fasza aftákkal kombinált megfázást.

Az előző bejegyzésben ugye pont azt fejtegettem, hogy milyen faszán erősnek, megállíthatatlannak érzem most magam. Ezt gondolom maga az Élet is olvashatta és itt lehetett az a pont, amikor felállt a kényelmes tv néző foteljéből, leseperte magáról a szotyi héjat és azt mondta a haverjának; "Na fogd meg a söröm!"

Szerintem innen sejthető mi következett. 10 nap kihagyás a kondiban, a cukros köptető szirupok, mézes teák, torokfájásra való cukorkák és a betegség során felmerülő fehérje undor miatt visszaeses a kilókban. Az a baj, hogy ha az ember beteg még nehezebb tartani a diétat, de nem csak a rossz közérzet miatt, hanem mert ilyenkor az energia igényes fehérjék és zsírok helyett még inkább a könnyen emészthető szénhidrátokat kívánja a szervezet.

Ezt tetézte még egy út múlt hétvégén anyámékhoz, aki támogatásáról biztosítva megígérte, hogy nem csinál sütit. Nyilván csinált. Így aztán csak egy tepsinyi mákos-lekváros tekerccsel kellett szemeznem két napig úgy, hogy anyám óránként megjegyezte hogy együnk belőle. 

Na mindegy, lényeg hogy kedden végre újra le tudtam menni a terembe, úgyhogy mostanra már minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Ez azonban azt eredményezte, hogy kb ugyanott tartok, ahol 17 nappal ezelőtt. Vagy még ott sem. Szóval most ugyan kimaradtam egy dobásból, de mivel csak magamat kell legyőznöm, nem előzött be senki.