Egy ideje foglalkoztatott a kérdés, hogy pontosan hogy kellene az edzést és a tudatos táplálkozást elhelyezni abban a káoszban, amit életnek hívunk. Az utolsó lökést, az adta, amikor egy haverommal a blogról beszélgettünk és a következőket mondta:

“Több van benned, mint hogy arról írj, hogy ‘de jól nézek ki’”

Tudom, hogy ezt 1 db bejegyzés elolvasása után mondta, és nagyon remélem, hogy nem ennyit sikerült közvetítenem, mindenesetre itt azért éreztem, hogy végig kellene gondolnom a dolgot, mert egyre többször találkozom azzal, hogy az emberek leértékelik és alábecsülik a testedzés, és a hobbi sport értékét a hétköznapi élet kontextusában. Nem tudják hogy pl. egy ilyen program pozitív hatásai messze túlmutatnak azon, hogy 'jajj nézd milyen szép nagy bicepszem van'.

Vannak emberek, akik szerint az edzés valamiféle alantas tevékenység, amit kizárólag a karrier, a család vagy valamilyen egyéb küldetéstudat viszonylatában lehet értelmezni. És, hát milyen érv ütheti azt, hogy minden perc, amit te a konditeremben páváskodással töltesz áldozva a felszínesség és a sekélyesség oltárán azt nem a gyerekeddel, a családoddal vagy olyan dolgokkal töltöd, aminek értelme is van. Egyre többször éreztem azt, hogy a kurvaéletbe most vagy én vagyok a hülye, mert értelmet találok a folyamatban vagy azok, akik ezeket az érveket időről időre felköhögik magukból. 

"Fontosabb dolgom is van"

Biztos, hogy vannak emberek, akik jól elkarcolgatnak anélkül is, hogy edzenének vagy foglalkoznának azzal, hogy milyen fizikális és egészségügyi állapotban vannak. Akik nem érzik igényét annak, hogy fizikálisan terheljék magukat, hogy formában maradjanak. Az emberek 0,1%-a az tényleg ilyen, mindenki más viszont foglalkozik magával, összehasonlítja magát másokkal, vannak gátlásai és legalább is szeretne kicsit jobb lenni, mint amilyen. Igény tehát kétségtelenül van szinte mindenkiben, kérdés hogy ez igény marad-e vagy sikerül a gyakorlatban is elindulni valamerre. A magukkal való elégedetlenségük ellenére saját akaratgyengeségük és lustaságuk miatt magukon változtatni képtelen emberek mindig egyfajta fölényeskedő megvetéssel gondolnak azokra, akik időt és energiát nem sajnálnak arra, hogy egy maguknak jobban tetsző, egészségesebb testben éljenek. Mert az alap, hogy ha odafigyelsz az étkezésedre, ne adj isten 2-3 naponta futni vagy edzeni mész, akkor a szemükben te a fogyasztói társadalom felszínességének rabjává váltál, aki mellett anélkül megy el az élet, hogy a valóban fontos dolgokra koncentrálna. A valóság azonban az, hogy bár nagyon fennkölten hangzik a dolog, jó tudni hogy az emberek a szabadidejük jelentős részét nem jelentőségteljes dolgokkal töltik. Mindenki leül sorozatozni, elindít valami játékot, tévézik, elolvassa a joy-t meg a többi szennyet vagy csak youtube-ozik 3 órán keresztül üveges tekintettel. Az érv, hogy te kizárólag a jelentőségteljes dolgoktól veszed el az időt, nevetséges. Arról nem beszélve, hogy a környezetemben élők közül, akik edzenek, ne adj isten főznek maguknak rendszeresen, sokkal hatékonyabbak, ha időbeosztásról van szó. A rendszer egyrészt megköveteli a hatékonyságot és minél kevesebb időnk van, annál jobban osztjuk be. 

Az esztétikum = felszínesség?

Mióta világ a világ az emberiség vagyonokat fektetett az esztétikumba. A középkori katedrálisok építésénél egyes uralkodók az állami vagyon felét is elköltötték ilyen projektekre. Miért? Miért jelentek meg a művészetek? Miért keressük az esztétikumot mindenben még használati tárgyak esetében is? A dohányzóasztal, a váza, az autó amit vezetünk, a szobánk, a fal színe, a telefon a kezünkben, a ruhatárunk, az ékszerek, cipők, a park ahol sétálunk, a csajok, de még a kurva kilincs is fontos, hogy passzoljon az ajtóhoz.
Mindent aszerint (is) értékelünk, hogy esztétikus-e vagy sem. Az emberbe - de még bizonyos madarakba és halakba is - kódolva van az esztétikumra és a szépségre való törekvés igénye. Van valami elemi bennünk, ami arra ösztönöz minket, hogy mindent széppé, szebbé tegyünk. Aki ezekre pénzt és energiát áldoz, az stílusos és igényes. De ha valaki a testét szeretné, akár csak egy fokkal is esztétikusabbá tenni, hogy jobban tetszen magának és a csajának az egy suttyó, felszínes potyapuncivadász, akinek az értékrendje a feje tetejére állt.
Rossz hírt kell közölnöm, mert az autónk meg a konyhabútorunk szépsége csak egy dolog, viszont az evolúció és a természetes szelekció egyik mozgatórugója az esztétikum, főleg a férfiak oldaláról ugye. Nincs dolog, ami jobban nagyobb hatást tud gyakorolni egy férfira, mint a szép női vonalak. 
Nem azt mondom, hogy mindenkinek egy testépítő vagy szupermodel alakjával kell rendelkeznie, de nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, hogy rengeteg házasságban egyel kevesebb lenne a megoldandó problémák száma, ha hosszú évek után is vonzalommal tudnának egymásra nézni a felek. 


Prioritások

Az életét mindenki egyéni prioritásai szerint szervezi, szerintem többször inkább kevésbé tudatosan, mint tudatosan, de ettől függetlenül ahány ember, annyi értékrend. A legtöbben az életüket a következők köré építik:

• Család
• Karrier
• Szabadidő / Hobbi
• Barátok   
• Egészség

Jó esetben van egy családunk, van munkánk, vannak barátaink, valami hobbink, amivel szeretjük a szabadidőnket elütni és mindennek az alapja az egészségünk. Egy szép család ugyanúgy lehet a sikered záloga, mint egy középvezetői pozíció. (Megsúgom a feministáknak, hogy a legtöbb nő így gondolkodik, ezért nincs annyi női vezető a Forbes 100 legértékesebb vállalatainak elnöki székében). Ha vannak ambícióid, hogy egyről a kettőre lépj, két lehetőség van: vagy mocskosul sikeres leszel egy dologban a fentiek közül, amibe az energiáid nagy részét beleteszed VAGY élsz egy kiegyensúlyozott életet úgy, hogy ugyan semmiben nem leszel kiváló vagy a legjobb, de az élet összes aspektusát megéled. Az első csoportba tartoznak azok, akik egy célért hajtanak egész életükben, havi 300 órát dolgoznak és mocskosul sikeresek. Tudósok, kutatók, pénzemberek, cégvezetők. Persze vehetjük ide azokat az anyákat is, akik 4 gyereket nevelnek és mindent feláldoznak magukból azért, hogy a kis szarosok tisztességgel legyenek felnevelve. Egy dologban kiválóak, ez viszont azzal az áldozattal jár, hogy a többi dologra egyszerűen nem jut idejük és energiájuk. Háttérbe szorítják az egészséget, sok nő a karriert, üzletemberek a családot, barátokat. Komoly lemondások árán egy dologban teljesednek ki. A másik csoport az, akik egyensúlyoznak a család-munka-hobbi-barátok igen szűk mezsgyélyén, ami meg azzal az áldozattal jár, hogy mindenben csak maximum jók lesznek, de nem kiválóak és semmiben nem fogják kimaxolni a saját potenciáljukat. 

Nem kell választanod a fentiek közül. Nem ellentétes értékekről van szó, nem zárja ki egyik a másikat. Attól, hogy valakinek a család vagy a barátok fontosabb, mint az edzés az nem azt jelenti, hogy nem lehet mindkettőbe megfelelő mennyiségű energiát tenni. Attól, hogy te időt és energiát nem sajnálva megcsináld a nyüves zabkásádat reggelire, és elmész 3-4 alkalommal sportolni, azzal csak és kizárólag hozzáteszel az életedhez. Attól, hogy én most erről blogolok, és épp nyomom a diétát, nem azt jelenti, hogy számomra az élet értelmét jelentené vagy ez lenne a legfontosabb és egyetlen dolog ami fontos. Távolról sem. Nem kell aszkétaként élni folyamatosan és örökre. Ha hosszú távon csinálod, ugyanúgy elmehetsz szombaton egy pizzára a haverokkal vagy mehetsz menetelni valami lakossági techno-ra a nem tudom hol játszanak most lakossági techno-t, de oda.