Programos bejegyzés már régen volt, mert mindenki azzal jön, hogy “de ugye nem muszáj szerepelni?!”. Persze nem muszáj, csak, ha én nem tudom kommunikálni az elvégzett munkát, akkor lassan mehetek recepciósnak a Cutlerbe mellé meg vállalok valami költöztető munkát.Senki nem szeretné megmutatni magát, ami valahol természetes mert ha az ember elégedetlen magával, azt nem akarja megmutatni, ráadásul a nyilvánosság extra nyomás, hiszen durván ciki lenne nekiállni aztán meg feladni, félbehagyni a dolgokat, mert erre is volt már példa. Az emberek szeretnék bebizonyítani maguknak, hogy nem akaratgyenge senkik, de lehetőleg kockázat nélkül. Ha nincsenek bejegyzések, akkor belebukni is csak fele akkora gáz, mintha nyilvánosan történne , a négy fal között meg már jól be vannak járatva azok a mantrák, amikkel megmagyarázza magának az ember, hogy miért nem rajta múlott. Ezekkel a magunk mögött tartott menekülő útvonalakkal az a baj, hogy ha megtartod őket, akkor előbb vagy utóbb használni is fogod. Kockázat nélkül egyszerűen nem fogsz minden erőddel előrefele menekülni. Öncélúan megmutatni azt, hogy dagadt vagy és fátyolos tekintettel beleüvölteni a világba valami feminista bullshitet, hogy mindenki bassza meg magát, te akkor is büszke vagy magadra #bodypositivity az a szánalmas kategória. Megmutatni viszont a gyengeséged és azt, ahogy te ezen felül akarsz emelkedni, ezzel példát mutatva egy csomó embernek, aki hasonló problémákkal küzd, na arra van miért büszkének lenned. Én is megléptem, végigcsináltam, én is rettegtem tőle, úgyhogy egyrészt megértem az ellenérzéseket, másrészt valahol mindig mocskosul tudom értékelni, ha valaki nem szarakodik.
Ezt azért írtam le, mert Csabi se teszi, ő egy új programos srác, akit előző programosok inspiráltak. Emberek, akikben volt elég kurázsi, hogy vállalják, megmutassák magukat. Látta, hogy a hőbörgés meg az okoskodás mellett azért kézzelfogható eredmények is becsúsznak néhanapján és eldöntötte, hogy ha már fotósként folyton kameraközelben van, akkor ne csak az objektív mögött, hanem előtt is érezze magát komfortosan.
Csabi az a srác, aki - elmondása szerint - mindig jó húsban volt. Nem az elmúlt néhány év alatt szaladtak fel rá a kilók, hanem gyerekkorától kezdve volt rajta felesleg. Ez persze nem jelenti azt, hogy genetikailag túlsúlyra lenne kárhoztatva. Annál is inkább fontos, hogy először is lepucoljuk a felesleget Csabiról, aztán hosszabb távon is változtatásokat eszközöljön az életvitelében, mert zsírmáj és magas vérnyomás formájában már az egészségügyi problémák is beköszöntek nála. Ezek olyan kockázati tényezők, amelyek jelenleg ugyan nem, de idővel komoly problémákat okozhatnak súlyos szövődmények formájában, ráadásul azon betegségek közé sorolhatók, amelyeket elsősorban életmódbeli változtatásokkal lehet kezelni a legjobban.
A következő hónapokban következetesen rendbetesszük az étrendet és a mozgással karöltve kiderítjük mit tud Csabi kihozni magából. Ez mindig hozzáállás kérdése, és Csabi nemhogy nem kínlódik, drámázik hanem mint egy gyerek a játékboltban élvezi az új impulzusokat, motivált, izgatott és kivülről úgy tűnik, hogy all in ment. Kérdés persze, hogy majd a 8-10. hét környékén is marad-e valami ebből a lendületből, mindenesetre a várható hullámvölgyek könnyebbek, ha egy: tudod, mire számíts, kettő: van, aki felrázzon.
Étkezés:
Én a napi négyszeri étkezést preferálom, de ez nem jelenti azt, hogy csak így lehet eredményeket elérni. Csabi a napi 2000 kalóriáját 3 étkezésben fogyasztja, egy 2-300 kalóriás snack-kel kiegészítve. Reggelire csokis, kekszes, gyümölcsös zabkásák, rántotta, bundáskenyér megy majd, a másik két főétkezések esetében meg elég széles skálán mozognak az ételek: palacsinták, túrókrémek, tortillák, burgerek és a csirkemell minden formában. A snackben gyümölcsök, fehérjeszeletek vannak elősorban, de itt a megadott kalóriamennyiségen belül szabad keze van Csabinak. Minden recept megtalálható EGYÉBKÉNT a RECEPTKÖNYVBEN, amit ajánlok mindenki figyelmébe, mert egyrészt hasznos másrészt szeretem a pénzt.
Edzések:
Az első hónap mindig az alapozás, aminek a célja elsősorban az, hogy kiderüljön, hogy az étkezéseket és a terhelést jól lőttük-e be, illetve hogy felvegyük egy program ritmusát. Ha önállóan kezd bele az ember, akkor érdemesebb csak 1-2 dolgon változtatni, de ha igazán gyorsan akarsz eredményeket, akkor minent helyre kell pakolni, ehhez viszont kell az iránymutatás.
A nagyobb túlsúlynál jól bevált Heti 3 kardio - ami ez esetben futás - 2 erősítés lesz, legalábbis az első 8 hétben biztosan, a továbbiakban ez a fejlődés függvényében változni fog gyaníthatóan. A futás esetében az a fontos, hogy ne terheljük túl az embert, de tegyünk kilométereket a lábába, hogy a szervezet kezdjen hozzászokni hogy történés van. Ilyenkor a szövetek, szalagok, ízületek mind nyavalyognak, de aztán szépen hozzáerősödnek a feladathoz.
Ne gondolja senki, hogy 0-ról 100-ra tekerjük a terhelést. Mind a futások, mind az erősítések az edzettségi szinthez vannak igazítva.
Célok:
Csabi 70 kiló körülre akar megérkezni, ami a 88 kilós kezdősúlyhoz képest egy masszív 18 kilós fogyás, ráadásul erősödni, izmosodni is szeretne. A következő hónapokban reálisan 1-2 kiló száraz izom fel is jöhet rá a betartott kajával és erősítésekkel, így összességében kb. 20 kiló zsírtól kell megszabadulni, amire szeretném azt mondani, hogy gyerekjáték, de aki csinálta már az tudja, hogy lesznek napok, amikor a pokol hetedik bugyra is egy mallorcai nyaralásnak tűnik majd onnan, ahova az ember lélektanilag le tud csúszni egy kemény diéta alatt.
Kalóriadeficit, progresszív terhelés, fokozatosság, következetesség. Ez a titok. Ne mondja senki, hogy nem árultam el.
Go Csabi Go!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.