Hiába írta meg az index, hogy rendben van, hogy otthon döglesz és vakarod a segged, én ettől semmivel sem lettem sem nyugodtabb, sem bölcsebb, sőt. Régen olvastam ilyen lehangoló irományt, mert aki azt javasolja neked, hogy úgy óvd meg magad a helyzeted okozta stressztől, hogy feltétel nélkül fogadd el a szituációt, annak nyilvánvalóan fogalma sincs arról, hogyan működnek az emberek.

Az intellektuális fősodor sajnos a mai napig azt igyekszik kommunikálni, hogy jó vagy így, ahogy vagy, minden így jó ahogy van, akkor is ha nincs. Ne stresszelj rá, csak mert ne! Ezzel az a probléma, hogy a vélt tehetetlenséggel való megbékélés még soha a büdös életben nem javított senki neuroticizmusán és bár vannak dolgok, amiket nem tudunk irányítani, igen is vannak olyan aspektusai az életednek, amit most is tökönragadhatsz, és ha dolgozol az ügyön talán javíthatsz is rajta, tanulhatsz közben valamit magadról és ez jó esetben elvonhatná a figyelmed a folytonos hisztériáról, ami folyton a vírus és az általa okozott károkkal való riogatással tartja félelemben az emberek elméjét. 

Minimum két évtizede kondícionálják a felnövő generációkat arra (engem is), hogy jogaik vannak, hogy fogadják el úgy magukat, ahogy születtek, hogy a szabadságunk és biztonságunk alanyi jogon jár és bármi is történik valamilyen intézményesített formában lesz egy entitás, ami megvédi őket. Kellenek a safe space-k aztán meg csodálkozunk, hogy a férfiakból tehetetlen faszokat a nőkből meg áldozatokat meg princesseket nevelnek, akiknek a valóságot ezüstpapírba kell csomagolni, nehogy ‘sérüljenek’. 

Poshadj meg, ne legyenek ambícióid, ne akard kijavítani a hibákat, amiket napról napra elkövetsz, ne változtass a rossz szokásaidon, amik megakadályoznak abban, hogy véletlenül egyről a kettőre lépj, nehogy jobb munkád legyen vagy nagyobb legyen az összeg a hóeleji sms-ben, esetleg javuljon a kapcsolatod a családoddal meg a barátaiddal és akkor a párkapcsolatokról nem is beszéltünk. Esetleg ha nem úgy néznél ki, mint egy földhöz vágott paradicsom talán egy fokkal kevésbé éreznéd kilátástalannak a szitut, amiben már ki tudja mióta vergődsz, talán lenne miért tisztelni magad, hogy aztán másoknak is legyen, mit tisztelni benned. 

Soha nem élsz majd tökéletes életet, mert az örökre elszalasztott lehetőségek, az elkefélt párkapcsolatok, a szükségszerűen elkövetett hibák, és az azokból való tanulás vagy nem tanulás mindig hozzátartoznak majd az emberi természethez. Ettől függetlenül úgy a te, mint bárki más élete is lehetne egy fokkal közelebb az elviselhetőhöz vagy az ideálishoz és lehetne egyel több példa, akire a környezete valamiért felnézhet. Hasznos tagja lehetsz ennek a nagyon sok szinten elbaszott társadalomnak, aminek minden hibájához és minden erényéhez hozzátesszük a magunkét egyénileg, eltérő arányokban.

Ha te otthon ülve akarod kivárni a járvány végét, aminek az idejét jelenleg még a kormányok is csak találgatják, lelked rajta. Én azt mondom picsába a kivárással, nincs pazarolni való időnk, ezért mi alkalmazkodunk a helyzethez, kialakítjuk azokat a rutinokat, amikre ahhoz van szükségünk, hogy ne csak túléljünk, de kihozzuk a maximumot a következő időszakból. És így tesz szerencsére csomó ember körülöttem, például azok az emberek, akik a hetekben állnak neki egy általam összeállított programnak, mert mondjuk 1 hónap Xbox nyomogatás meg Netflix után felismerték, hogy nemhogy nem kéne teljesen bedobni a már egyébként is, csak két ujjal fogott gyeplőt a lovak közé - főleg hogy ki tudja meddig tart majd a social distancing - hanem a felszabaduló idejüket kihasználják valami olyasvalamire, amit régóta meg akarnak tenni. Ezért kezdik el ők a diétájukat, ezért iratkoztam be edzőképzésre és ezért próbáljuk belenevelni a kutyába, hogy a fedett pályás helyből erkélyre szarás nem az a sport, amivel mi együtt akarunk élni.

Lehet várni a csodát, de amíg te elmatekozol otthon, addig vannak emberek, akik ugyanolyan elszántan mennek előre ezekben a napokban is. Mit gondolsz ki indul hátrébbról, ha ennek az egész szarnak egyszer vége lesz? 

Kelj és feküdj minden nap ugyanabban az időben! Főzz magadnak, ne rendeld meg ugyanazt a szart, amit eddig kint a városban ettél! Csináld meg az edzéseidet, keményebben, mint amikor még nyitva volt a terem! Dolgozz, tanulj, olvass, menj futni, bringázni, írj blogot, tanulj nyelvet, terheld magad, fesd ki a lakást, tanulj meg didzseriduzni, mit tudom én, csak válassz magadnak egy projektet, aminek van számodra valami értelme. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha csak egy dolgot kijavíthatnál az a következő hetekben, mi lenne az? Ha egy dolgon változtathatnál, ami elérhető távolságban van, mit csinálnál másképp? 

Írd le! Itt indul minden. Ez az első és a legfontosabb lépés. Ezután nyilván még nagyon sokszor pofára fogsz esni, de minden alkalommal tanulsz valamit és hozzáerősödsz a dolgokhoz, ráadásul még mindig jobb ha megpróbálsz valamit, de nem sikerül, mintha eleve a lehetőséget sem adtad volna meg magadnak.