GymJunkie

BLOG

2020. január 23. 17:14 - iamzltn

Judit 10. Nap - A purgatórium

Eljött az első programos, Judit első 10 napos összegzése. Tanulságos lesz, olvassátok milyen pokoljárása volt a cukorelvonástól az első napokban. Az első 10 nap eredményéről csak annyit, hogy nagyon szépen látszik, hogy lement 2,5 kg Juciról, az összkép is sokkal feszesebb, de hát nézzétek a hasán és derekán a változásokat! És ez csak 10 nap volt, mi lesz itt még kérem?! Ez az eredménye a pontosan betartott diétának és a kemény edzéseknek. 


10 nap, 7 edzés, Perfekt diéta, -2,5 kg

0. nap 65 kg 10. nap 62,5 kg
img_1071_2-01.jpeg img_1198-01-01.jpeg
juci_0.jpg img_1166-01.jpeg

Na hát az első tíz nap kipipálva. 50 more to go. A jó hír, hogy kb pont azok a nehézségek ütöttek be, amikre számítottam. A rossz, hogy sokkal durvábban mint amire számítottam. Itt első sorban a szigorú étrendre és a nasi, illetve a cukor megvonásra gondolok. Mivel az első tíz nap az ehhez való adaptációról szól, most főleg erről fogok írni.

Hétfőn délelőtt még egész jól  elkaristoltam a reggeli zabkásának köszönhetően, de ebéd után a megszokott nassolási időben (ilyenkor mindig tolok vm édeset a kávé mellé) óramű pontossággal beütöttek a cukor elvonás első jelei. Ez leginkább a hirtelen leeső vércukor szint jellegzetes tüneteit hozták, úgy mint remegő, elgyengülő kezek és lábak, türelmetlenség, álmosság. Fogalmazzunk úgy, van rá némi esély, hogy okoztam pár kellemetlen órát a kollégáimnak a szokásosnál keresetlenebb szókimondásommal. Tudjátok, van az a mondás hogy, "is she a bitch or just on low carbs?" Persze az első nem feltétlen a második következménye ugye.

Na de a lényeg, hogy kemény voltam, lehoztam a napot cukor nélkül, a délutáni edzés meg kifejezetten jól esett. Mondom innen sima lesz, ha ez ment hétfőn, akkor menni fog kedden is. Aham. Nagy l***szt.

Keddre a szervezetem rájött, hogy a fizikai tünetek produkálása kevés lesz ide, ezért más módszert kell bevetnie, ha cukorhoz akar jutni. Szóval jött a mentális támadás. Nem viccelek baszki, konkrétan depressziós lettem. Totál nyűgös és levert voltam egész nap és úgy éreztem nasik nélkül nincs értelme az életnek. Olyan gondolataim voltak, hogy ez így nem is élet, faszom akar jól kinézni, inkább leszek kövér de boldog. Nézd meg a Nigellat neki is milyen jó. 

De ha ez nem lett volna elég, ráadásul szarul is lettem. A gyomrom már az első nap is kamillázott kicsit a 120-ik gramm fehérjénél, hogy ez most tényleg kell-e még ide, de keddre konkrét fehérje undorom lett. A pulykamell sonkából álló vacsorát is alig bírtam leküzdeni. Egész nap émelygett a gyomrom és hányingerem volt. Ettől pedig az étkezés örömének elvétele mellett olyan gondolataim lettek, hogy valójában nem is egészséges ez így, tuti nem tesz jót. Az agyam nem kicsiben játszott értitek, nem egyszerűen az adott pillanatban akart rávenni a nassolásra, hanem hosszú távon, az egész koncepciót megkérdőjelezve akarta elejét venni ennek az egészséges életmód nevű baromságnak.

Na de elég az hozzá, hogy a szervezetem nagyon kreatív módon próbálta elérni hogy cukrot zabáljak. Bár sosem voltam drogos, de kb hasonlóan képzelem el a drog miatti elvonási tüneteket is. Ami azért kicsit ijesztő. Mármint belegondolni, hogy milyen szinten addiktív dolog tud lenni a cukor fogyasztás.

A férjem sztoikus nyugalma azért elég sokat segített ezen, plusz Zoli is messenger közelben (nem telefonálok ugye) volt amikor nagyon szarul voltam, úgyhogy segítettek átlendülni a dolgon. Szerdára aztán mindez nagyrészt kipörgött. Aznap volt még egy kis gyomorrontás szerű érzés, de csütörtökre ez is totál elmúlt és már kifejezetten jól esett a hús-zöldség kombo.

Ehelyett viszont az első hét végétől bejött az iszonyatos éhség érzet, ami kajálás után sem múlik el teljesen, max kicsit enyhül. Éppen ezért két étkezés közt kb a túlélésre játszom és folyamatos küzdelmet vívok a reflex szerű nassolással. Ezen a sok víz, tea és kávé (tej és cukor nélkül ofkorsz) ivása szokott segíteni, ami miatt viszont gyakorlatilag nincs olyan 60 perces meeting, amit végig tudnék ülni megszakítás nélkül.

A heti négy edzés megvalósítása egyébként nem okozott nagy gondot, igazából kifejezetten jól esett a mozgás, főleg a hét elején amikor a cukor megvonás miatti tünetek a legdurvábbak voltak. Ez valószínűleg az edzés során felszabaduló endorfin pozitív hatásának köszönhető. 

Az edzéseket és a terhelést szerintem elég jól eltalálta Zoli, elég rendesen lefáradok. A core nap után pl olyan izomláz volt a teljes hasfalamban, hogy reggel csak oldalra gurulva tudtam kiszállni az ágyból. 

Na egyelőre ennyi, az edzésekről írok majd még részletesen a következő státuszriportban.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gymjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr9415423136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
BLOG
süti beállítások módosítása