Eddig összesen 80 nap áll mögöttem. 80 olyan nap, amikor nem csak álmodozok valaminek a lehetőségéről. 80 olyan nap, amikor tettem is érte. Korábban már említettem, hogy a sport(ok) mindig is közel álltak hozzám, nem úgy, mint a definiált, sportos férfitest. Na mostanság valóban tettem is érte, nem csak a cselekvés illúziójával áltattam magam.

Sikerült levetkőznöm sok-sok év rossz berögzültségeit és sikerült az agyamat egy olyan irányba terelni, hogy az álmokat felváltották a tettek. A kapott instrukciós során állandósult napi rutinom van, amit ez a pandémiás időszak kissé megnehezített. Talán úgy tudnám megfogalmazni, mint amikor a becsukódó ajtó elé valaki odateszi a lábát. Na nekem is ilyen volt ez a kijárási korlátozás, gátolva az edzőtermi edzést. De ennek vége!

Kiderült, hogy ez csupán gyenge kifogás lett volna arra vonatkozóan, hogy nem tudok eredményeket felmutatni. Sikerült, hétről hétre fogytam, jelenleg -9.5 kilónál tartok és jött is fel izom is rám. Eljutottam oda, hogy az előre meghatározott életvitel mellett ki-ki kacsingatok más lehetőségek felé, ami szerintem katalizálja a fejlődést. A mindenféle bolti tej helyett házilag előállított rizstejet iszom a kávéba, illetve a kiskereskedelemben kapható tortilla lapok helyett ugyancsak házit készítek/tünk feleségemmel (a feleség kifejezés még mindig idegen számomra(!!!), mindenesetre köszönöm a támogatást).

Az első 30 nap után a nagy örömmámorban volt itthon egy kijelentésem, miszerint nincs megállás 90 nap után sem. Ez áll! Nem fogok visszatérni a korábbi hedonista életmódomhoz, miután az elmúlt 80 napban jobban éreztem magam, mint előtte bármikor, akár egy végigkajált és piált napot követő reggelen, amikor a magammal szemben érzett undor lakatlan szigetén hédereltem.