Amikor ezt a bejegyzést nekiálltam megírni, kb. 12-szer futottam neki újra az első bekezdésnek, mert csak rettenet szexista felütéseim voltak, amik remekül rávezették volna az olvasót erre a bejegyzésre, de úgy gondoltam a mai közhangulatban mégis inkább kihagyom.
Judit 20 nap, tehát nem egész 3 hét alatt 3 kilót adott eddig le, ami tekintve az edzésmúltat és az egyébként is kiegyensúlyozott étkezést nagyon király. Nőknél azért van egy változó, ami erőteljesen befolyásol mindent, ami az életmódot illeti és ez nem más, mint a menstruáció. Ahogy egy kamasz kölyökre sem lehet haragudni önmagában amiatt, mert a hormonális változások miatt egy idegesítő kis köcsöggé válik időnként, egy nőre sem lehet haragudni, amikor ugyanezen okok miatt havonta néhány napra "szeszélyesebb". Nekem sem lenne rohadtul kedvem senkihez se szólni, ha rendszeresen véreznék, amihez még jópofát is kéne vágnom, és a hormonális libikóka meg tényleg ultraszopás lehet, úgyhogy szerintem némi extra türelem minden nőnek kijár a vörös betűs napokkor.
Ahogy Juci alább írni fog róla, bezony ilyenkor a vízvisszatartás és a megnövekedett glikogénraktározás (szénhidrát raktárak) puffadást és súlyemelkedést eredményeznek, ennek ellenére Juc még így is fél kilóval könnyebb, mint az utolsó mérésekor. Ez nem jelent óriási különbséget és Judit már hétközben is jelezte, hogy szerinte lassulnak a dolgok, úgyhogy szükség lehet változtatásra. Kivártuk a 20 napos összegzést és bár elsőre a kalóriák megpiszkálása is felmerült, de Judit egyelőre inkább extra kardioval próbál meg további kalóriákat égetni. Ez ideig óráig működhet majd, de a súlycsökkenés miatt eleve lejjebb került a kalóriaigénye, másrészt a szervezet alkalmazkodik a helyzethez és a kalóriák feldolgozásának hatékonysága, az emésztési hatékonyság is növekedik az idő előrehaladtával, úgyhogy a következő 10 napban választ fogunk kapni arra, hogy a lassuló fogyás hátterében a menstruációs tünetek vagy az anyagcsere folyamatok állnak.
Amikor arról téptem magam, hogy a következetesség során derül ki, hogy mire hogyan reagál a szervezet, meg amikor azt mondtam, hogy magáról és a testéről rengeteget tanul az ember, amikor kiegyensúlyozottan kajál, akkor pontosan ilyen dolgokra gondoltam. Judit átverekszi magát ezeken a nehézségeken és levonja a következtetéseket, ezeket az információkat pedig elraktározza. Nem akarok Norbizni itt egyet a blogon, úgyhogy nagyon óvatosan fogalmazok és csak annyit mondok, hogy azok a nők, akik érzik magukban az energiát némi mozgáshoz, azok menjenek el bátran mozogni a nehéz napokon is.
Judit meg nagyon jól néz ki -3 kilóval, és mivel eleve kb. 5 kiló súlyfelesleget feltételezett magán, megnézzük a további 2 kiló leadása után elégedett lesz-e a kapott eredménnyel. Még nem tudja, de a 30. napra -4 kilónál fog tartani, mert addig csiszoljuk a dolgot, amíg ez összejön. Kép és Judit bejegyzése a keretesben.
Több okból is vártam már, hogy leteljen az első 20 nap. Egyrészt mert Zoli innentől helyezte kilátásba a csaló kajálások lehetőségét, másrészt meg végig nézve az ő státusz fotóit, szerintem innentől kezdett látszani rajta igazán a változás. Szóval nagyon reménykedtem, hogy ez az én esetemben is így lesz. Nem így lett.
A nőknél ugyanis, mint az közismert, sok más nehezítő körülmény mellett, van még egy, minden hónapban beköszönő dolog, ami jelentősen befolyásolja (negatívan ofkorsz) a testsúlycsökkenést.
Menstruáció idején ugyanis a csökkent progeszteron szint mellékhatásaként a szervezet több vizet tart vissza, ami az alhasi puffadással, székrekedéssel, az energia szint csökkenésével és természetesen a görcsökkel együtt nem igazán támogatja az ember lányának szálkásodási törekvéseit. Sőt, van olyan nő, aki 2-3 kgot is hízik a menzesz alatt, aminek fényében a mínusz fél kiló súlycsökkenés nálam nem is olyan rossz. Mindenesetre a progress fotókat én is csak azért tudtam megkülönböztetni a multkoriaktól, mert most más volt a hajam és nem vettem szemüveget.
Nem mondom, hogy nem frusztráló a dolog, de hát ez van, majd elmúlik és visszakerül minden a rendes kerékvágásba. Amúgy is végülis ez a testem normális működése, addig jó, míg nincs ezzel gáz.
Az edzéseket amúgy nagyon élvezem (ha nincs nagy görcsötök csajok menjetek le nyugodtan gyurmázni, jót fog tenni a nehéz napok alatt is) és érzem, hogy szép fokozatosan erősödöm is. Szinte mindegyik feladatnál kellett már emelnem vagy az ismétlés számon, vagy a súlyokon. Ami szintén érdekes, hogy sokkal energikusabbnak érzem magam, mint három héttel ezelőtt, ugyanakkor a három nap edzés zsinórban egymás utan már soknak bizonyult. A harmadik napi edzést már alig tudtam megcsinálni.
A havi baj mellett azért voltak még egyéb nehézségek is a második tíz nap során, hiába állt be az étrend és az edzés egész szépen.
Egyrészt megjött az allergia vizsgálatom eredménye, amiből kiderült, hogy a már ismert tej allergiám mellé enyhe tojás és mandula allergia is társul. Ez elég rossz hír, mert ugye mandula tejet iszom a rendes tej helyett és hát a tojás nehezen megkerülhető eleme egy fehérjében gazdag diétának. Szóval ez kicsit elbaszta itt nekem az álomkollázst, kezdhettem elölről a heti étrendek összeállítását.
Emellett a múlt vasárnapi core edzésen (ironikus módon épp bemelegítés közben) sikerült meghúznom a bal lábfejemben a nagylábujjam alatti ínt. Érdekes kis testrész ez, kiderült például róla, hogy ha begyullad, nem igazán tudsz járni. Ez jelenthet némi akadályt, pláne, ha az ember nem szimplán járni, de edzeni is szeretne ugye. Egy ilyen sérülés baromi frusztráló, de türelmesnek kell lenni és nem árt pár napig pihentetni, mert amit Zoli már írt a betegen edzésről, hatványozottan igaz a sérülésekre is. Ha ráedzel az csak súlyosbítja a dolgot, főleg ha a fájdalom okozta rossz tartásban végzett gyakorlattal még jobban elcseszed valamidet. Nálam amúgy nem volt hosszú ez a regenerálódási idő, egy nap pihentetés és egy otthoni, csökkentett üzemmódú edzés után vissza tudtam menni a terembe rendesen baszatni.
Összefoglalva, az elmúlt tíz nap jelszava a türelem volt, amit sokszor sajnos könnyebb mondani, mint gyakorolni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.