Néhányatoknak biztosan rémlik Tomi, a srác aki 170 kilóval jött és 90-el szeretne menni. Ebben a vírushelyzetben Tomi programját úgy tudnám a leginkább leírni, hogy egy süllyedő hajótestben állunk, és az ujjainkkal tömjük be a egyre sűrűsödő lyukakon betörő tengervizet. Jöjjön egy rövid update mi a helyzet a 'nagy fogyással'. 

Edzések

Az első hónapokban mozgásmintákat tanultunk, gyakoroltunk hogy minél stabilabb alapokkal kezdjük a program 2. fázisát, amikor már következetes edzéstervvel periodizálunk, legalábbis periodizáltunk volna, mert beütöttek a korlátozások, meg nálam a korona, aztán a szar idő is. Terem híján kint edzegettünk ímmel ámmal, de a következetességtől ez is olyan messze volt, mint Szájer a konzervatív, keresztény értékektől. Tomi kezében és lábában is jelentkezett 1-1 apró sérülés, így a kardiot ez is hátráltatta. Az egész program tehát jobban hasonlít egy brazil szappanoperára a kétezres évek elejéről, mint egy jól felépített és kivitelezett átalakulásra, de a környezeti tényezőkön kivül is voltak itt akadályozó tényezők. 

Diéta

Szoktam itt kenegetni a felelősséget az anyukákra, akik tömik a gyerekeiket, meg a feleségekre, barinőkre az igazság azonban, hogy mindenki legnagyobb ellensége saját maga és nincs ez másképp Tominál sem. Már a program kezdetétől jellemző volt, hogy hullámzott a súlya, de az elmúlt másfél hónapban rendszeressé vált a félrekajálás, márpedig egy 70%-ban betartott diéta,  az 0%-ban betartott diéta az lófasz, nem diéta. Jelenleg 152 kg körül jár Tomi, ami 15 kilós fogyást jelent 3,5 hónap alatt, ami lehetne jó is, de Tomi súlyfeleslegével ennek inkább a 25 felé kellene konvergálnia, innen nézve ugye kevésbé rózsás a helyzet. A körülmények ismeretében sem az eredmény ami aggodalomra ad okot, hanem a tendencia, ugyanis az elmúlt másfél hónapban 2-t léptünk előre, 2-t hátra, márpedig az edzések kiesésével folytatódott volna a fogyás, ha a kalóriabevitel kereteit betartja Tomi. Az előző bejegyzésben karácsonyra 145 kilót prognosztizáltam, ez már biztosan nem fog összejönni, de a nyilvánvaló akadályozó tényezőkön kívül voltak Tominak egyéb nagyvolumenű magánéleti projektjei is, amik sok energiát követeltek, ezért idénre a kármentés a cél. Karácsonykor ráadásul nem várom el az emberkéimtől, hogy ne egyék meg a bejglit, meg a kacsát, ez a három nap szóljon a családi rituáléról, mert ez fontosabb, mint a diéta. 

Vannak időszakok, amikor a szintentartást is sikerként kell elkönyvelni, úgyhogy ha január 1-én 150-153 kiló körülről rugaszkodunk el Tomival én már boldog ember leszek. Az ünnepek utántól viszont nem lesz több kifogás, mert ha májusig nem megyünk be 120 kiló alá, ami további 30 kilót jelent majd, akkor szimplán elbalfaszkodtuk a dolgokat, mert ez még mindig a testsúlyarányos egészséges fogyás felső határa alatt lenne. 

A képekre nézve azért Tomi ezzel a -15 kilóval is sokkal jobban néz már ki, szóval vannak itt pozitívumok, látjuk az eredményét a munkának, ebből lehet erőt meg motivációt jelenteni a jövő évre, csak hát az én dolgom az is, hogy a pozitívumokon kívül felhívjam a figyelmet a kiaknázatlan potenciálra. Ebben a programban van jelenleg mindkettőből, de ha az élet némileg visszatérhet a normalitás keretei közé, akkor jó dolgok fognak még ebből kisülni. 

Stay tuned.