Long time no see. Nem sűrűn fordult elő, hogy leültem volna beszélgetni az exeimmel, de gyanítom olyan érzés lehet, mint most nekiállni bejegyzést írni: közepesen kellemetlen, nyomokban nosztalgikus és mesélnivaló annyi van, hogy inkább bele sem kezdek. A kérdésre, hogy mi a hóhér faszáért nincsenek bejegyzések annyit tudnék mondani, hogy 2021-ben a fitness iparba fektetni olyan, mint 2015 környékén görög állampapírt vásárolni. Bár nyári szünetre mentem, lenyomtam közben egy 4 hónapos programot, aminek az eredményéről nem számoltam be.  

Húsvét utáni héten zárult le a jelenlegi programom második 5 hetes periódusa, amiből az ötödik egy pihenős, deload hét volt. Ez olyannyira pihenősre sikerült, hogy zéró alkalommal edzettem egész héten, - ha az 5 fokban fűnyírást nem tekintjük edzésnek - viszont legalább összeszedtem egy megfázást, ami ugyan nem segített elindítani a harmadik ciklust, igaz nem is különösebben hátráltatott benne. 

A programot 10 hete kezdtem és a második ciklusra összeállt a rutin. Az első 4-5 hét után alakul ki a ritmusa ezeknek a programoknak, ami azért is volt esetemben áldásos, mert ha ez nincs, akkor jó eséllyel én is megtompultam volna agyilag a bezártságtól annyira, hogy kinézek egy Gődény tüntetire. (Ugyanitt vírustagadóknak 50% kedvezmény életmoodváltó programokra) 

Ezt a bejegyzést egy szimpla két hónapos összefoglalónak szántam, de nem sok értelmét látom 18-adjára is leírni, hogy van itt egy kövér srác, betartja a diétámat, elvégzi a kiírt edzéseket azt fogy. Ami viszont érdekes, hogy mutassak referenciát arról, hogy mire elegendő két hónap meló, ha komoly változtatásokat eszközölsz az elcseszett életmódodban. Vannak ezek a magamfata fitness szökevények, akik arról tépik a szájukat, hogy ne zabálj összevissza minden szart és edzzél rendszeresen, add le a súlyfelesleget mert nagyon nem mindegy hogy meddig és milyen minőségben maradsz az élők sorában. Nincsen megfelelően hangsúlyozva, hogy a téma sosem volt aktuálisabb, mint egy olyan világjárvány közepén, ahol a covid halálozások nem elhanyagolható részénél mellékbetegségként kizárólag az elhízás szerepel. Emberek tömegei képtelenek megerőltetni magukat, hogy kicsit jobb fizikai állapotba kerüljenek, hogy a világjárványok ne zsákmányállatként tekintsenek rájuk. Ehhez ugye ki kellene lépni abból a kurva komfortzónából. Nem azt és akkor enni, amit és amikor akarsz az diszkomfort, ugyanúgy ahogy az edzés is az. Stressz. Az emberek jó része, pedig ösztönösen kerül mindent, ami megerőltető. A sors furcsa fintora, hogy a teljesítmény, a változás, a fejlődés, a siker soha nem a komfortzónán belül keletkezik, hanem valamiféle ellenállás leküzdésének az eredménye. Minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb a sikerélmény. Ha megkíméled magad az ellenállástól, úgy megfosztod magad a sikerélménytől is. Olyan világot élünk, ahol a beletörődést és a saját helyzetednek az elfogadását kell papolni, többet, jobbat akarni annál ami van az nem a megfelelő hívószó. Nem elég szolidáris. Vannak, akik a tagadási fázisban vannak, akiknek nincs ideje minden nap edzeni, akiknek egyszerűen csak szar a genetikájuk bármit csinálnak, akik nem fognak madár kaját enni, azok akik szerint a jó nők mindig a köcsögökre buknak. Aztán vannak, akik legalább tudják, hogy fosul érzik magukat a bőrükben, csak halogatják a változtatást, ami miatt meg neurotikussá válnak. El kell dönteni, hogy ér e a nemtörődömség és a lustaság annyit, hogy fosul érezd magad a bőrödben egy egész életen át.  

15 éves lehettem, amikor egy haverommal elérkezettnek láttuk az időt, hogy a satnya tini testből konvertálni kellene valamit, ami majd a távoli jövőben legalább félhomályban, jó fényviszonyok mellett emlékezteti a lányokat egy férfi testre. Egy haspad és egymásra pakolt hajópadlók segítségével eszkábáltunk fekpadot a garázsukban, ami kb. annyira volt stabil mint a venezuelai bolivár árfolyama az utóbbi hónapokban. Itt merült fel először bennünk az örök kérdés, hogy mégis ‘hányszor mennyit’? Volt egy haverom, akinek a haverja ismert valakit, aki látott már konditermet belülről, ő mondta hogy nyomjunk 3x10-et, az lesz a jó. Egy idő után aztán felmerült, hogy mi lenne ha kevesebb ismétlést nyomnánk nagyobb súllyal, mert ha nagy akarsz lenni nagyot kell emelni, Ronnie Coleman sem csukló és bokasúlyokat használt regnálása idején…

Testépítő körökben a legvitatottabb kérdés mindig az volt, hogy MITŐL NŐSZ NAGYOBBRA (lehetőleg kurvagyorsan persze)?! Ha nagy súlyokat emelsz kevésszer vagy kisebb súlyt többször? 

Ezen a blogon jellemzően a túlsúllyal kapcsolatos problémákról van szó, mert egyrészt az én életemben is voltak időszakok, amikor egy könnyed hajolás közben elrepedt a seggemen a farmer, másrészt a kövérség már csak egy olyan népbetegség, ami emberek tömegeinek ássa alá az önértékelését, tehát a legtöbb embert ez érinti. Hozzám viszont nem csak tetemes túlsúllyal fordulnak emberek, hanem egyre többször olyanok is, akik távol állnak a kövérségtől, sőt kifejezetten atletikusak, akiknek tényleg az utolsó 10%-ot kell hozzátenni a programjukhoz, hogy 10/10-es formával libbenjenek le a balcsira nyáron. Közülük sokan mégis úgy beszélnek magukról, mintha lenne rajtuk 30 kiló súlyfelesleg, pedig nem a “nekem is el kellene már kezdenem, DE…” típusú mantrákat ismételgető wannabe-kről van szó, hanem olyan srácokról, akik után a strandon is megfordulnak az emberek. Mintha nem tudnának mit kezdeni az instagramon látott Cbum videók és az otthon tükörben látott kép közti különbséggel. Vannak, akik nem tudják megkülönböztetni a súlyfelesleget a természetes formától. A magunkkal szembeni irrealisztikus elvárások és saját magunk túlságosan negatív megítélése ugyanolyan káros, mint amikor 40 kiló súlyfelesleggel #bodypositivity címszóval azt üzenjük az elhízottaknak, hogy fogadják el és szeressék úgy magukat, ahogy vannak. 

Vége az első 5 hetes ciklusnak és annyit elmondhatok, hogy bizonyosan nem leszek még egyszer az életben olyan kondícióban, mint a következő hónapokban, mert ezeket a heti 7-8 edzéseket hosszútávon olyan biztos, hogy nem csinálom, mint a következő Kiszel Tünde naptár. 

Több célom is van ezzel a programmal. Megtanulni periodizálni, hónapokra előre tervezni az edzésben, méghozzá konkrét célokkal, mindezt sokkal szakmaibb módon, mint ahogy eddig csináltam. Aztán szerettem volna minél hamarabb visszanyerni a három hónapos kihagyás előtti formám, aztán új szintre emelni azt akár erőről, akár esztétikus fizikumról beszélünk, végül pedig átlendülni azon a szinten, ahol a fejlődés megrekedt kb. tavaly nyáron. Azt kár is lenne tagadni, hogy úgy akarok kinézni idén nyárra megint, mint aki látott már életében edzőtermet, mert alapvetően M.I.N.D.E.N.K.I azért kezd el edzeni, hogy jobban nézzen ki...hogy ne kelljen akció előtt lekapcsolni a lámpát a hálószobában. 

0. nap: 88,3 kg (bal)

30. nap: 84,2 kg (jobb) 

Érdekes fázisokon mennek keresztül a programosok. Az első 30 nap mindig a nászutas időszak, amikor még felvillanyozódnak a kajáktól, hogy milyen király a hambi meg a tortilla, hogy napról napra csökken a súlyuk és ilyenkor általában el is hiszik, hogy hamarosan kockás hassal belovagolnak a naplementébe.