Long time no see. Nem sűrűn fordult elő, hogy leültem volna beszélgetni az exeimmel, de gyanítom olyan érzés lehet, mint most nekiállni bejegyzést írni: közepesen kellemetlen, nyomokban nosztalgikus és mesélnivaló annyi van, hogy inkább bele sem kezdek. A kérdésre, hogy mi a hóhér faszáért nincsenek bejegyzések annyit tudnék mondani, hogy 2021-ben a fitness iparba fektetni olyan, mint 2015 környékén görög állampapírt vásárolni. Bár nyári szünetre mentem, lenyomtam közben egy 4 hónapos programot, aminek az eredményéről nem számoltam be.  

Az iparág tetszhalott állapotban van és abban is marad majd mindaddig, amíg nem kell fosni attól, hogy 1-2 hónap múlva újra bezár minden. A konditermek - már amelyeket nem döntötte be a koronavírus - 50%-n ketyeregnek. A 4. hullám árnyékában az emberek nem edzéssel töltötték a a szabadidejüket. Kár, mert átlagosan 6-7 kilót híztak a magyarok az elmúlt másfél évben, ami azt is jelenti, hogy az átlagember még soha nem volt olyan elkeserítő fizikai állapotban, mint napjainkban. Az bajos, hogy manapság a média, az adófizetők milliárdjai fölött pisikardozó politikai elit, és a vállalati szektor rövid és középtávon semennyire nem érdekelt, hogy az átlagember egészségesebb legyen. Az egyébként is kritikán aluli egészségügyben a politika lehúzta a rolót cserbenhagyva még azokat a betegeket is, akik torokfájásnál súlyosabb problémával akartak orvoshoz menni. Sokszor arra sincs kapacitás, hogy életveszélyes állapotban levő betegek megfelelő ellátást kapjanak, nem érdekel az itt senkit ha kövér vagy, vérnyomás problémád meg zsírmájad van. Egyéb, trendeknek megfelelő kampányokra természetesen végtelen forrásokat lehet fordítani: a céges laptopomon kötelezően beállított szivárványos háttér, munkahelyi "fakultatív előadások" mint pl. 'A polkorrekt beszédmód' vagy a 'beszélgetés Steiner Kristóffal' mind-mind ilyen kampányok részei. Mindeközben a mekiben 25%-s céges kedvezménnyel lehet kajálni. Társadalmi felelősségvállalás mi?! Úgy néz ki, hogy a multiknál több a rasszista, mint a kövér mert ha fordítva lenne, akkor gondolom egy egézségügyi világválság közepén (?) kapna némi fókuszt a tény, hogy a kövérség volt az egyik vezető mellékbetegség a vírus áldozatai között. 

"Az elhízással 113%-kal nagyobb esély társult a kórházba kerüléshez, 74% az intenzív ellátáshoz és 48%-kal nőtt a halálozási esély egy 399 ezer beteg adatait vizsgáló tanulmányban." (cikk forrásokkal)

Az elmúlt hónapok a legtöbb embernél nem az életmódváltásról szóltak, hanem az elmúlt egy év élményeinek bepótlásáról. Mondanám, hogy nekem szerencsém volt, hogy a covid alatt is végig tudtam edzeni, ezért a nyár nem sokat változtatott a dolgokon, de a szerencsének kevés köze volt hozzá. Az 5 millió igazolt sportoló országában csak az nem fért hozzá edzőteremhez, aki nem akart.

A covid legsúlyosabb hónapjai alatt toltam le ezt a programot (bejegyzések, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, meg itt) amit azért hívtam hybridnek, mert a módszereket tekintve merített az erőemelésből, a testépítésből és a funkcionális edzésből is. Február 1-n kezdtem és eredetileg három öthetes ciklussal számolva május legvégén fejeztem volna be. DE! Én és a katonás tervszerűség csak távoli ismerősökként tartjuk egymást számon, ezért a 3. ciklus végén még rá akartam húzni 5 hetet, amivel feltettem volna az i-re a pontot. Ezzel nem is lett volna gond, csak június második felében, a 18. hét környékén becsípődött a derekam. Ezt kis pihi utána ráedzéssel próbáltam orvosolni, ami nem jött össze és az egész kínlódás kitartott szeptember közepéig.

Milyen lett a vége? 

 Február: 96.0 kg - Június: 93.8 kg 

Esztétikum - "Lean bulk" avagy étrend kísértések nélkül

Szárazabb, erősebb, eresebb és izomérettségre 'tömörebb' lettem ez alatt a 4 hónap alatt, anélkül hogy bármikor is éhséggel küzdöttem volna. Ez az egész receptkönyv projekt eddig mindig kizárólag fogyások során mutatta meg, hogy mit tud, ez volt az első masszívabb program, amikor sokkal inkább az erő/tömeg növelése volt a cél. Nemhogy szenvedés nem volt a tápolással, semmilyen cukros, zsíros lófaszt nem tudtok mutatni, amit jobban megkívánnék, mint a mindennapi kajáimat. Soha nem voltam ilyen hosszú időn keresztül következetes, ami a tápolást illeti. Mondjuk nagy találmány volt kitapasztalni, hogy egy fél Forte-s pizza megfelel egy étkezésnyi kalóriámnak, úgyhogy heti 1 pizzázás mindig befigyelt. Továbbra is zsírszegény, de fehérje és szénhidrátdús étrenden voltam, és a napi 180 gr fehérjét leszámítva csak a napi kalóriabevitelre ügyeltem.  

Súly

Fenntartó 3000 kcal-t fogyasztottam +-10%. Ez a 2,2 kg fogyás legnagyobb része az első hetekben valósult meg, de nem is erőltettem a diétát, mivel nem akartam tovább fogyni. Voltam már szálkásabb, de 94 kilósan egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, jobban mennek az edzések és van egy ilyen 'falon is átmegyek' feelingje annak, hogy nem fogyasztja fossá magát az ember. 

Teljesítmény

Ami az erőszintek alakulását illeti: az alábbi táblázatban látjátok a ciklusok végén mért egyismétléses maxokat kilóban.

A cél az volt, hogy egyéni rekordokat emeljek, ami sikerült is. A fekvenyomásom 12 kilót (10%), a deadliftem 28 kilót (20%), a guggolásom 21 kilót (20%), a fej fölé nyomásom 9 kilót (16%) fejlődött és talán még fontosabb, hogy a különböző erőgyakorlatok maximumai közötti aránytalanságok jó irányba fejlődtek. A konkrétabb célok a 130 kilós fekvenyomás és a 180-as felhúzás voltak, amiből az első meglett, a második meg nem. Normál esetben ehhez fekvenyomáshoz 160-180 kilós guggolás és felhúzás társul, és ennek megfelelően a második kettő kétszer annyit fejlődött arányaiban, mint a fekvenyomás, tehát az irány jó. A sumo felhúzás még mindig nem az igazi, hiszen konviban már 2017 környékén húztam 160 kilót, de hosszú távon jobb lesz ez az egyébként is problémás derekamnak. Következő nekifutásra 140-es fekvenyomás, 150-es guggolás és 180-es felhúzás lesz a cél, de ez több, mint valószínű, hogy jövő év első harmadára tolódik. 

Konklúzió

Ez az elmúlt másfél év és a bezártság kevés pozitívumot hozott magával, ugyanakkor bizonyos szempontból sosem voltam kiegyensúlyozottabb. Este 10-kor alvás, reggel 6-kor kelés a kettő között kizárólag azzal foglalkoztam, amit a legjobban szeretek csinálni. Ezt a programot azért indítottam, mert azt akartam, hogy a blog egyrészt egy időre eltávolodjon a fogyioldalak tematikájától,  másrészt mert a testépítés többet jelent, mint ledobni pár kiló felesleget. Edzőként meg akartam mutatni, hogy hogyan kell egy szakmailag patent programot, mérésekkel, peridozáltan felépíteni középhaladók/haladók részére, illetve nem utolsó szempont az sem, hogy hobbisportolóként kellett a kihívás, mert 31 évesen még fiatal vagyok ahhoz, hogy ne akarjam jobban csinálni. 

Fontos konklúzió, hogy nem kell túlzabálni magad, hogy erősebbé válj még akkor sem ha sok éves tapasztalattal a hátad mögött edzel. Nem kell egy évben 8 hónapon keresztül 5-10 kilo felesleget cipelni magadon, aztán tömegelésnek hazudni. Lehet ezt kiegyensúlyozottan, nagyobb kilengések nélkül is intézni. 

Aztán, amikor edzéstapasztalatról beszélünk, akkor azt is látni kell hogy rohadtul nem az számít, hogy mióta edzel, hanem az hogy mióta edzel jól. Pl, hogy érdemes volt megtanulni, hogy a 4 nagy alapgyakorlat valamely formája kell, hogy minden valamirevaló edzésterv alapját adja.

Még hosszú évek után is bőven van, mit kiigazítani a táplálkozásban, az edzésekben és amíg ezeket az ember nem facsarta ki maximálisan és nem kísérletezett viszonylag hosszú időn keresztül, addig semmi értelme egyéb, szélsőséges megoldásokban (pl. időszakos böjt) vagy anabolikus teljesítménynövelő szerekben gondolkodnia. 

Nem utolsó sorban azt is fontos megjegyeznem, hogy a program jelentette keretek, célok és edzések voltak a kapaszkodók a bezártság legtrágyább hónapjaiban. Depresszióval, intenzív szorongással élőknek előszeretettel felírnám ezt a fajta rendszert gyógyszerek helyett, mert az ember mentális egészsége nagyban függ attól, hogy képes-e valamilyen számára hasznos keretek közé szorítani magát. 

Folyt köv...