Hol is kezdjem, annyi minden történt az elmúlt 30 napban. Elkezdtem egy kihívásokkal és lemondásokkal teli 90 napot, melynek vázát egy komplex és kemény edzésterv adja. Jött nap nap után, majd a kilók eltűnése mellett a konditermek is szép lassan bezárogattak, így a változó helyzethez igazítva, változtattunk mi is. De nem ám úgy buzisan.
Zoli összerakott nekem egy második edzéstervet és átálltunk itthoni működésre. Bemutatnám nektek: a képen látható helyiség az edzőtermem, a nappalim, az étkezőm és minden hasznos tevékenységnek otthona. Persze beleértve az esti Scrabble küzdelmeket is, melyet toronymagasan én nyerek. Persze, hogy ép elmével túléljem ezt a #maradjotthon történetet, kellenek bizonyos szabályok és rutinok. Természetesen az edzés sem kivétel. Minden alkalommal akkurátusan felöltözöm, mintha az edzőterembe mennék. 
Ez a gyakorlatban annyit takar, hogy az öltözőből (furdőszoba) teljes menetfelszerelésben átslattyogok az edzőterembe (nappali), majd egy alapos bemelegítés után nekilátok edzeni, majd az edzés végeztével vissza az öltözőbe.
Zoli rendszeresen kérdezi azt, hogy "diéta megy?".
Megy. Ennek a 90 napnak az étrend a lemondás része. Finom a csirkemell, meg minden, de azért jó a pizza ÉS hamburger. Éhes nem vagyok, de azért na. Hiányzik rendesen. Pont a napokban kérdeztem, hogy "és amúgy csalónap?". De nincs. Még. Most vagyok 86.5 kg. De addig is baszatom, nincs sumákolás, csak az ALL IN!
És most megyek az öltözőbe, mert hamasoran kezdődik az edzés!