Fogalmam sincs, hogy mikor jön el a pillanat, hogy a koronavírus miatt bezárják az edzőtermeket, de nem hiszem, hogy sokat kell várni rá, másrészt ha meg is lépik valószínűleg pár hétig tart majd a történet. Amúgy meg nem számít, mert kijött a jóidő és szerencsére tele a város street workout parkokkal, (plusz a Lidl-ben akciós a kettlebell) úgyhogy megoldjuk az edzéseket bármi is legyen a helyzet. 

Renátó hasa nagyon szépen megindult lefele, de valószínűleg majd a 20-30. nap környékére lesz durván látványos a változás. Rennyán látszik az elhatározás, de 10 nap után még könnyű megállíthatatlannak éreznie magát az embernek. Lesznek még itt hullámvölgyek, de egyrészt én elég nyomást helyezek rá, másrészt a blogon való megjelenés és a dolog nyilvánossága is extra "teher". 

Hát eljött ez a nap is. Itt az első GymJunkie program befejezés, ami egy 6 hetes sprint volt, ugyanis ennyi időnk volt Beni második kislányának megszületéséig. Sára tulajdonképpen mindenórás, úgyhogy múlt héten izgultam kicsit, hogy kitart-e a kiscsaj a betervezett 42. napig. Kitartott, ahogy apuka is kitartott ebben a 6 hétben, pedig komoly kalóriadeficitre volt kárhoztatva, de gyerekek Bence barátom zokszó nélkül, nulla dráma, nulla problémázás, megjegyzések, jajjgatás, szemforgatás, balfaszkodás nélkül hozta le a 6 hetet. Lehet, hogy ha az asszonyt megkérdezném árnyalná a képet, de nem ez a lényeg. Legyen Beni példa minden házasember, minden kisgyerekes apuka előtt, mert bizony munka mellett, mindenórás feleséggel komoly áldozatokat kíván egy ilyen program tisztességel való végigcsinálása.  

Nézzük a száraz tényeket: Verának több, mint 3 hete nem volt összegzése és ez alatt a 3 hét alatt 20 dekát fogyott, vagyis nem fogyott semennyit, mert 20 deka súlykülönbség egyenlő a nullával. Amíg nem láttam a képeket mondtam is neki, hogy ha nem ismerném és nem tudnám mennyire rohadtul meg akarja változtatni a felépítését, akkor simán azt mondanám, hogy mismásol a kajával meg az edzésekkel, de bár simán megmondanám, ha így gondolnám, biztos vagyok benne, hogy tiszta a lelkiismerete. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebben az időszakban becsúszott egy céges piálás Verának, amit előre ledumáltunk, ami önmagában nem biztos, hogy beborította volna az egyébként sem túlságosan gyors fogyását, de ha valakinek az anyagcsere folyamatok, hormonális működése miatt eleve meg kell kínlódni minden egyes leadott kilóért az elején is, ezek a tényezők bizony pont jelenthetnek annyit, ami a 10 naponként -1 kiló, meg a 0 fogyás között van. Az is igaz, hogy a nőknél azért a ciklus erőteljesen befolyásolja a fogyási törekvéseket, de a hét eleji 58,1 kg is azt jelentené, hogy 3 hét alatt kínlódtunk le 1,2 kilót, ami hát nem tragikus, de csak akkor, ha Vera előéletét is figyelembe vesszük, mert egyébként meg az. Lenne! Viszont a képeket elnézve azért nagyon jól kivehető a változás. Most itt nem akarom a semmit  felnagyítani, mert ha nem látnék zéró eredményt én lennék az első aki azt mondaná, hogy húzzuk le a rolót, menjünk a picsába gyerekek, diétástól, átalakulásostól, mindenestől. De egyszerűen egymás mellé téve a képeket látszik, hogy Vera feszesebb lett jelentősen, tehát szép lassan jön rá némi izom és a zsír is jelentősen kevesebb rajta, mint másfél hónappal ezelőtt. Tudtuk az elején, hogy hatalmas fába vágjuk a fejszénket, úgyhogy én annyit mondtam Verának, hogy lehajtott fejjel kell nekifutni az utolsó heteknek, szusszanni egyet, és nyomni tovább. Örökre. Az instagramon mutogatott testek sem 1-2 hónapok alatt épülnek fel, hanem évek munkája van bennük. Ha könnyű lenne, mindannyian úgy néznétek ki, hogy posztereken lehetne mutogatni titeket, de ez nincs így. Verának sem könnyű, de senkinek sem könnyű, aki igazi változást akar elérni, annak évekig kell dolgozni érte. 

Ha kilóban nem, de testösszetételben jelentős a változás. Ezért mondom mindig, hogy nem a mérlegnek fogyunk, hanem a tükörnek. Nyilván mérni kell magad, mert tudnod kell, hogy mi történik a testeddel, minden információt be kell gyűjteni, a folyamatról amit csak lehet. Nem is értem amikor aszongyák emberek, hogy diéta alatt  nem mérik a súlyukat. A zebrán való átkelés előtt sem csukod be a szemed, úgyhogy ha foglalkozol a testeddel, akkor mérlegelni kell bizonyos időközönként, de észben kell tartani hogy több folyamat zajlik ilyenkor a testedben párhuzamosan, amik érintik a testsúlyodat. Verán testkompozíció megváltoztatása zajlik, amit magyarosan inkább hívjunk alakformálásnak. Izmot is akarunk felpakolni és zsírt is veszíteni, és működik a dolog. Meg amúgy minden nőnek a figyelmébe ajánlom, aki három karkörzés után dobja be, hogy "nem akar túl izmos lenni" hogy itt hónapos következetes diéta meg súlyzós edzés van a háttérben és azért az látszik, hogy az izomsejtek nem érkeznek csempészhajókon fürtökben a bőr alá, mint a szíriai menekültek a földközi tengeri szigetekre.. 

Veránál a helyzet a következő lesz: elveszünk 100 kalóriát a napi bevitelből, ami nem ideális mert kevés kalória = lassuló anyagcsere, lassabb izomépülés, lassuló zsírvesztés... a szükségesnél több kalória meg = zéró zsírvesztés, tehát ha fogyni akarsz, az egész egy kötéltánc, aminél sok esetben működnek a megszokott dolgok, sok esetben viszont hatalmas fuck-ot mutat az élet és útközben kell kitapogatni a megfelelő útvonalat. Megnézzük hogy a kalóriaelvonás hatására a fogyás továbbra is stagnálni fog-e, és amennyiben igen és ez tovább lassítaná az anyagcserét (bár nem tudom már hova) akkor visszaállunk az eredeti mennyiségre, de elkezdjük hintáztatni a napi szénhidrátbevitelt, amivel potenciálisan fel tudjuk rázni Vera fogyását és kicsit fel tudjuk pörgetni a fogyást. Reméljük működik, mert ha nem, akkor fogom magam és kimegyek megdobálok valami szovjet emlékművet festékkel, hátha vendégül lát az orosz titkosszolgálat egy beszélgetésre...

Emellett Verának izomzatra van szüksége, hogy a súlyos edzéseket hatékonyan végezhesse, mert annál, hogy az első edzésen nem tudott lenyomni egy nemhogy szabályos, de szabálytalan NŐI fekvőtámaszt sem már csak az szomorúbb, hogy hiába gyakoroltattam vele minden formában a karhajlítás nyújtást, próbáltunk kézi súlyzós fekvenyomást földön, padon, tárogatást, kereszbe előreemelést, statikus tartást, lassú negatív szakaszos leengedést, fekvőtámaszt gumiszalagos segítséggel, TRX-en vagy emelvényen (súlyzórúdon) képtelenek voltunk eljutni egyetlen darab női fekvőtámaszig másfél hónap alatt és szerintem az otthon végzett edzések alatt ez el lett kummantva. Ezt azért ízlelgessük egy kicsit. A fekvőtámasznak nem csak az a lényege, hogy megerősíti a mellet, hanem a teljes felsőtest izomzatának állapotáról kiváló képet nyújt. Százszor mondtam Verának is, hogy hányásig kell gyakorolni, mert addig amíg ezt nem tudja megugrani, addig az edzések hatékonysága sehol nincs a potenciálhoz képest. Persze ki lehet kerülni, és lábazni 3szor egy héten, csak középtávon gyönyörű aránytalanságok alakulnak ki az izomzatban, ami egyrészt egészségügyileg is kérdéses, másrészt meg csak azon kapja magát az ember, hogy beletett két évet valamibe és nem az az eredmény, amit várt volna. A test egy rendszer, és rendszerben kell gondolkodni, nem lehet kerülőutakat tenni, csak mert “nekem valami nem megy”. Én nem hiszem el, hogy 70 nap alatt, heti 5 edzéssel valaki nem tud eljutni odáig, hogy lenyomjon egy nyüves női fekvőtámaszt, főleg úgy hogy egy plank-et meg tud tartani az örökkévalóságig, úgyhogy ezzel a bekezdéssel most szeretném kicsit felrázni Vera ambícióit, mert szép és jó hogy szépen lassan haladunk a célunk felé, de a fejlődés minden edzésben töltött nappal lassulni fog és, hogyha szépen megelégedünk azzal, hogy magunkhoz képest milyen kis ügyik vagyunk, akkor az egy idő után nem fog megfelelően motiválni minket, hogy lemenjünk és tényleg megpróbáljunk addig áttörhetetlennek hitt határokat áttörni. A lezáró bejegyzésben visszatérünk arra, hogy Vera mit rakott össze fekvőtámasz ügyben. Jó indikátora lesz a befektetett munkának.

A hosszú futásokat most elhagyja, mert a hosszú távú futások esetében a szervezet a glikogénraktárak kiürülése után szereti fehérjéből is felvenni a szükséges energiát, ami azt jelenti hogy a zsír mellett lebontja a rajtad levő izomtömeget is, a formákat meg az izmok adják nőkön is. Nézzetek rá a maratonfutókra, olyanok mint egy tisztasági betét, ha jó szögből nézed őket, nem is látszanak. Hosszú távú futás esetében a szervezetnek nincs szüksége arra, hogy cipelje azt a rengeteg súlyt magával, ezért úgy alkalmazkodik, hogy minden lehetséges felesleget lebont magáról, ami kiváló hír ha valakin van súlyfelesleg, de rendszeres futás mellett elkerülhetetlen, hogy a száraz izomtömeged mennyisége ne csökkenjen. Ez pedig kurvára kontraproduktív lenne Verának, ezért kértem tőle, hogy váltsunk. Futás helyett hosszú emelkedőre séta lesz beiktatva heti legalább kétszer. Minimum 40 perc, kezdetben 5-6 km/h, 6%-os emelkedőre, de ezt is feljebb fogjuk tekerni, ugyanis ez a leghatékonyabb kardio, amivel az izmokat békénhagyjuk. A programból 3 hét van vissza, de a 3 kiló minusz nem az az eredmény, amivel Vera is, vagy én is elégedett lennék és a mostani változtatásoknak is idő kell, amíg éreztetik a hatásukat, úgyhogy meg kell húzni a végét, hogy átlendüljön a holtponton.

Hogy mennyire van nehéz dolga azoknak, akik életük formájáért dolgoznak? Egy megfázásos betegség hetekre kivonhat a forgalomból és legjobb esetben csak kicsit csúszol vissza, súlyban, teljesítményben, esztétikumban, rosszabb esetben kell egy hónap mire nullára szopod magad megint. Juci is belecsúszott, sajnos nem úszta meg a járványt, de aki Budapesten tömegközlekedik, multinál dolgozik és eljár konditerembe, annak annyi esélye van az aktuális járványok elkerülésére, amennyi esélye a magyar válogatottnak van a 2022-es VB-n döntőbe jutni. Mindenesetre ez bizony nem csak fizikálisan, de mentálisan is embertpróbáló, mert bizony hosszú hetek munkája volt abban, hogy Judit ott tartson ahol. A kiesett idővel meghosszabítjuk a programját, hogy megkapjuk a várt eredményt.
Majd elfelejtettem..a diéta hatására Judit magas koleszterinje 6.4-ről 5.3-ra csökkent, ami már lassan a tökéletes. Meséljetek még arról mennyire nem egészséges ez a "koplalás", amit mi egészséges étkezésnek hívunk.
 
Judit összegzése a kép alatt: 

Biztos mindenkinek megvan az a jelenet a Tom & Jerryből, mikor Tom épp eszeveszetten teper Jerry után a kertben, befordul a sarkon és egyszer csak teljes erővel a pofájába vágódik a kertben felejtett gereblye. Na körülbelül így éreztem magam én is a 30. napi státusz után, mikor benyaltam egy fasza aftákkal kombinált megfázást.

Az előző bejegyzésben ugye pont azt fejtegettem, hogy milyen faszán erősnek, megállíthatatlannak érzem most magam. Ezt gondolom maga az Élet is olvashatta és itt lehetett az a pont, amikor felállt a kényelmes tv néző foteljéből, leseperte magáról a szotyi héjat és azt mondta a haverjának; "Na fogd meg a söröm!"

Szerintem innen sejthető mi következett. 10 nap kihagyás a kondiban, a cukros köptető szirupok, mézes teák, torokfájásra való cukorkák és a betegség során felmerülő fehérje undor miatt visszaeses a kilókban. Az a baj, hogy ha az ember beteg még nehezebb tartani a diétat, de nem csak a rossz közérzet miatt, hanem mert ilyenkor az energia igényes fehérjék és zsírok helyett még inkább a könnyen emészthető szénhidrátokat kívánja a szervezet.

Ezt tetézte még egy út múlt hétvégén anyámékhoz, aki támogatásáról biztosítva megígérte, hogy nem csinál sütit. Nyilván csinált. Így aztán csak egy tepsinyi mákos-lekváros tekerccsel kellett szemeznem két napig úgy, hogy anyám óránként megjegyezte hogy együnk belőle. 

Na mindegy, lényeg hogy kedden végre újra le tudtam menni a terembe, úgyhogy mostanra már minden visszatért az eredeti kerékvágásba. Ez azonban azt eredményezte, hogy kb ugyanott tartok, ahol 17 nappal ezelőtt. Vagy még ott sem. Szóval most ugyan kimaradtam egy dobásból, de mivel csak magamat kell legyőznöm, nem előzött be senki.

Szerintem, mindenki életébe eljött az a pillanat, amikor életkori sajátosságokból fakadóakon túl, valamit le szeretne tenni az asztalra. Nálam ez eljött. Na persze nem olyanokra gondolok, hogy én most mindenféle felszerelés nélkül meg fogom mászni a Mount Everesztet (bár gyanítom hogy a következő heteim hasonlónak fogom érezni), inkább csak feszegetni a határaimat, és kilépni a komfortzónámból. 

Kistökös korom óta már fociztam, thai boxoltam, boxoltam és rendszeresen kondiztam, így a sport nem áll tőlem távol, nem úgy mint egy atletikus beach body. Tavaly volt az esküvőm, így némiképp összekaptam magam, amit tönkre is tett a karácsony illetve egy nászút, ahol ugyancsak nem szűkölködtem a kalóriabevitel terén.
Zoli, pont az esküvőm előtti időszakban kezdte el a komplex diétát és edzést és be kell vallanom hogy nagyon jól sikerült neki és láttam hogy mennyit tett bele és hogy ez mekkora teljesítmény. Így keveredtünk ide!
Feleségem támogat, a házimunkát teljes mértékben átvállalta (de jó ezt írásban is látni, a jövőben még jól jöhet) és abban biztos vagyok, hogy Zoli a következő hetekben kitapossa majd a belemet is, én pedig csak azt tudom mondani, hogy ALL IN!

Az edzésekről:

Emlékszem még azokra az időkre, amikor 2010 környékén már szemeztünk a konditeremmel, de mit szemeztünk hát le is jártunk a Damjanich utcai Dávid Fitness-be legalább másfél hónapig. Volt azonban két hátráltató tényezője annak, hogy bármiféle fejlődést produkáljunk: egyrészt ha volt lóvénk az biztos, hogy bulizásra ment el, nem a megfelelő táplálékokra, a másik meg persze az ismeretek és tudás hiánya. Fingunk nem volt róla miről szól az edzés, hogyan lehet fejlődni, mikor és mit kellene enni. 

Amikor megláttam a friss képeket, az volt az első gondolatom, hogy Bence miért nem ment el Jennifer Lopez seggdublőrének, mert bármelyik sambás brazil gádzsi mellé oda merném állítani a Copacabánán is kérdés nélkül. (alább majd látjátok)

Sajnos az utóbbi időben nem volt időm olyan tempóban bejegyzéseket írni, ahogy én azt elvárom magamtól, ennek ellenére szintet lépett a blog az elmúlt héten, hiszen négy egymást követő bejegyzés is ezres-több ezres olvasottságot produkált, ami még sosem fordult elő eddig. Ez tökéletes összhangban van (a világuralmi törekvéseimmel) azzal a törekvésemmel, hogy eljuttassak egy üzetenetet az emberekhez és megpróbáljak közösséget formálni a tartalom köré. Mind a 118 facebook követő már tagja ennek a közösségnek, bár ha a barátokat és rokonokat nem számítjuk akkor inkább mind a 60...

Ébredés

Istenem, ha minden alkalommal kaptam volna egy ezrest, amikor az edzésről beszélgettem és azt mondták, hogy "jó, de azért neked szerencsés alkatod van" már kurvaélet, hogy nem kellene dolgoznom, mert tele lennék, mint a győri busz. Normál esetben a bal oldali képet felgyújtottam volna és behintettem volna a helyét sóval, de viszonyítási pontok nélkül soha nem tudnánk, hogy milyen messzire jutunk.

Beni 20 nap alatt, 6 edzéssel 4,4 kg mínuszt produkált. A 0. napi bejegyzésben a következőt írtam a reális célokról:

Beni 92,3 kilóval kezdte ma a programot, és nagyon jó lenne, ha Márciusban a szülőszobában 88 kilóval nyomná le az első szelfit a csajokkal.

Ma van pontosan 1 hónapja, hogy Juci elkezdte a diétát és az edzéseket és a 4 hét alatt leadott 4 kiló a testsúly arányában tökéletes eredmény, hiszen a nem túltolt kalóriadeficit, a magas fehérjebevitel és a kemény fizikai stressz az, ami megelőzi az izomleépülést a diétában. A képekre nézve nem tudom másképp mondani, Judit egyszerűen kurvára jól néz ki, sokkal feszesebb és szépen kezd definiálttá válni, elég ha csak megnézitek a hasát,  vagy az oldalsó képen a vállát meg a combfeszítőjét. Ez már az a forma, ami könnyen hasára fordíthat néhány tucat kandúrbandit a balatonfüredi strandon. 
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani és ahogy Judit alábbi bejegyzésében olvashatjátok majd, ahogy újabb és újabb határokat lép át, egyre többet és többet akar, ami tökéletesen szemlélteti milyen erőssé válsz, amikor napról napra közelebb kerülsz a céljaidhoz. Bekerült a zónába, ahol mindegy mi történik, a falon is átmész hogy elérd a kitűzött célt és 100%, hogy nem lehet kibillenteni ebből az állapotból, addig amíg ennek a programnak vége nem lesz. Az 58 kilóhoz valószínűleg rá kell húzni az eredetileg tervezett 60 napra 10 napot, és a kalóriákat, de lehet hogy picit az edzést is megpiszkáljuk, de süsd meg Judit most már meg kell csinálni! Akartam írni ide még nagyon sok dolgot arról, amit lejjebb olvashattok, de olyan erős lett Juci bejegyzése (kép alatt), hogy inkább nem pofázok bele (késő). Álljon itt Judit példaként minden 30-as évei közepén (bocs Juc) járó feleségnek!