Korábban írtam egy bejegyzésben, hogy új sztenderdeket állítottam fel magammal szemben és könnyen el lehet siklani az ilyen jól hangzó mondatok felett, ha nem gondoljuk végig őket, de hadd fejtsem ki mire gondoltam. Vannak, akik lefogynak, hogy aztán visszahízzanak rövid időn belül, majd pislognak, mint hal a szatyorban. A belső védekező mechanizmus, pedig elindítja az embereket a kifogások gyártásának végeláthatatlan ösvényén, aminek a végén csak és kizárólag gátlások, saját maguk megvetése külső és belső konfliktusok várják tökéletesen megágyazva egy olyan életnek, ami sokkal többel kecsegtetett, mint ami lett belőle. Ezek az emberek nem értik, hogy nem a testükkel, hanem a mentalitásukkal van a probléma. Nincs kiábrándítóbb, mint amikor valaki azért akar lefogyni, hogy megmutassa az exének, hogy mit veszített vagy páváskodhasson a Balaton Soundon. Ők azok, akik valami olyan múlandó faszságból nyerik a motivációt, ami rövid úton hozhat eredményeket, de a lelkiállapot változásával az eredmények is gyorsan köddé válnak. Ez nem más, mint a sokat emlegetett vár homokra építésének gyakorlati megvalósulása. A rossz szokások nem a fizikai adottságokból fakadnak. A fizikai adottságok azok, amik a rossz szokások manifesztációi, a rossz szokások meg a gondolkodásunkat, a mentális helyzetünket tükrözik. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy hát basszameg ezt örököltem, mint azt, hogy igen, egy akaratgyenge fos vagyok, és képtelen vagyok megállni, hogy filmnézés közben megbontsak egy nagy tábla milkát meg egy pilóta kekszet és addig tömjem, amíg van előttem. Semmitől nem érzek nagyobb szánalmat valaki iránt, mint amikor azt hallom, hogy ‘Én képtelen vagyok megállni, hogy ne zabáljam meg az egész dobozzal’. Milyen mentális állókpességet tükröz az, ha a legelemibb impuzlusaid nem tudod kontrollálni? Még szerencse, hogy a szexuális ragadozók esetében ez az érvelés nem állja meg a helyét a bíróságon ugye…

Azt hallottam csicseregnek a távolban, hogy kokszolok, mert ez így képtelenség. Köszönöm! Ennél nagyobb bókot nem kaphatnék. Bárki utánam tudja ezt csinálni. Néhány hónap, néhány száz óra kínkeserves edzés és egy 100%-osan kiszámolt és főleg betartott diéta kell hozzá.

Azt hittem, hogy ez a hó dolog majd szépen elolvad két nap alatt, de nagyon úgy tűnik, hogy ez egyelőre marad. Télen két szabály van:

1. Mínusz 5 fok alatt nem javallott kültéri futásokat végezni, vagy maximum akkor, ha fokozatosan hozzászoktunk az időjáráshoz és rétegesen felöltöztünk. (az ízületek ekkor sem örülnek annyira a dolognak) A futást lehetőleg az ajtóban fejezzük be, hogy egyből tudjunk meleg száraz ruhát vételezni tusolás után.

2. Sárga hóból nem eszünk! 

9000. Kilenc ezer olvasója volt az előző bejegyzésemnek gyerekek. Ezt most nem (csak) azért írom, hogy elmondjam mekkora király vagyok, csak fogalmam sem volt, hogy ezek a bejegyzések egy szűk kört leszámítva érdekelnének bárkit. Ráadásul anyám is bekövette a blogot, úgyhogy mostantól nagyon vigyáznom kell mit írok le. 

2009 őszén, néhány héttel azután, hogy én Budapestre költöztem a haverokkal egy albérletbe, az Arénából hazafele úton láttuk, hogy a keleti előtt egy forma kipakol egy tucat üveg töményet eladásra. Azt is láttuk, hogy viszik rendesen a portékát, és hát újdonsült, naív egyetemistákként a tuti üzletből mi sem akartunk kimaradni, úgyhogy gyorsan mi is licitáltunk egy üveg jégerre, meg egy Johnny Red-re. Mérget nem innék a dologra, de azt hiszem olyan 2500-3000 Ft-ra alkudtam le a két üveget összesen, ami a bolti ár kb. fele volt és mondanom sem kell, hogy hatalmas könignek éreztük magunkat. Átlag szerda délután volt, szóval telefonáltunk is körbe, hogy akkor este buli lesz a Dembinszky utca 10-ben. Aztán amikor hazaértünk gyanús volt, hogy a kupakokat képtelenek voltunk letekerni. Némi mókolás után sikerült kiönteni az első kupica Jagert színezett vizet, és hirtelen megtapasztaltuk mely szituációkra hozzák fel példának a szar meg a palánk esetét. 

 Igaz, hogy csak két részletben sikerült, de végignéztem a The Game Changers c. filmet. Nem az időhiány miatt kellett félbeszakítanom, hanem azért mert olyan dolgok hangzottak el a filmben, hogy majdnem nekifutottam a hóekének homlokkal előre. A legtöbben tisztában vannak vele, de azért leírom, hogy a vegánok attól vegánok, hogy mellőznek minden állati eredetű ételt, tehát húst, halat, tojást és tejtermékeket egyáltalán nem fogyasztanak. Két főbb érvet szoktak felhozni a vegán diétát követők: az állatok és ezáltal a környezet kímélése és az egészség. Ezek közül mind a kettő véleményes, hiszen pro és kontra is millió érvet fel lehet hozni, de mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit és hogyan fogyaszt, egészen addig, amíg nem kezd el belemászni mások arcába a saját ideológiájával vagy más nem látja kárát. Ha tehát valaki  mondjuk halálra éhezteti a gyermekét a vegán étrend miatt (sajnos megtörtént), az más kávéház. Ez a bejegyzés azonban nem a vegán étrendről, sem a vegán diéta és a húsevő diéta összehasonlításáról és nem a vegánokról íródik, hanem konkrétan a filmről és a vegán propagandáról fog szólni. Nem kell plant-based zászló alatt elkezdeni hőbörögni, mert én személy szerint leszarom ki mit eszik, egészen addig, amíg nem kezd el ideológiát gyártani, téríteni és széles körben embereket megtéveszteni az adott étrenddel kapcsolatban. Én sem okádok oda semmilyen fórumon a különböző diétát követőkre, hogy AKKOR IS AZ ENYÉM A LEGJOBB, mert tiszteletben tartom, hogy mások másféleképp érzik jól magukat.

Ebben a bejegyzésben nem konkrét edzésterveket fogok ideollózgatni, hanem inkább egy guide jelleggel akarom leírni, hogy kezdőként milyen lépéseken keresztül tudsz magadnak edzéstervet írni. Olyan alapelveket fogok leírni, amik gyakorlati segítséget és némi kontextust adnak az edzéstervekhez, mert egy kezdőnek a kezébe adhatsz te bármilyen edzéstervet, ha nem tudja mire kell figyelni, mi az amit csinál, nem érti a koncepciót, akkor nagyon hamar elmegy a kedve az egész szarakodástól és inkább bedobja a Supernatural 28. évadát, ahelyett hogy elgurulna mozogni egyet. 
Említettem már korábban, hogy lehet összevissza edzegetni, ennek is megvan a bája és ha kitartóbbak vagyunk, mint a francia hadsereg a 2. világháborúban, akkor ideig óráig ezzel is lehet eredményeket elérni. Hamar eljön azonban a pont, amikor szükséged lesz viszonyítási pontokra az edzésedben, ezért érdemes összeállítani egy edzéstervet, de ha nagyon okosnak akarnék tűnni, hívhatjuk edzésstratégiának is (BUMM). Ennek előnye, hogy ötszörös gyorsasággal jönnek majd az eredmények és szembetűnőbb lesz a fejlődés. Nem kell tökéletességre törekedni első körben, mert az edzésnél hatványozottan igaz a "learning by doing" elve. Ha összesen 30%-al lesz hatékonyabb ettől a bejegyzéstől az edzésmetódusod, és csak 1-2 dolgot be tudsz építeni azok közül, amiket leírok, a 0-hoz képest már jelentős elmozdulást produkáltál. 

7 kondis edzés, 3 jitsu, újabb - 0,5 kg

Szijjártó azt mondta, hogy 2024-ben űrhajóst küld Magyarország az űrbe. Végre az égető ügyek, mint az oktatás meg az egészségügy totál rendben van, lehet koncentrálni ezekre a dolgokra is... Mindenesetre a programból eltelt újabb 10 nap és már csak 20 van vissza. Az igazság az, hogy olyan rendszer van jelenleg az életemben, hogy egyáltalán nem várom a program végét. Olyan érzésem van, mintha sínpályára tettem volna magam és zakatolnék a cél felé, mint a balatoni IC nyáron Pest felé. 

Van ez az Ignite nevű amerikai rockbanda, ami azért érdekes, mert Téglás Zoli a frontember magyar származású. Az egyetlen olyan magyar vonatkozású énekes aki jelenleg világszinten jegyzett zenekarban énekel, főleg hogy vagy 5 évig frontember volt a Pennywise-ban is, amit fossá hallgattunk gimis korunkban. Téglás 25 év után bejelentette, hogy kilép a zenekarból és mostantól állatokat ment, környezetet véd, ami elsőre hippi hülyeségnek tűnik, de itt két dolgot azért érdemes kiemelni.
Egyrészt nekem bármennyire is tűnik ökörségnek amit csinál, legalább van egy ügy, amiért dolgozni fog a csávó. Másrészt nagyon ritkán lehet látni, hogy aki komoly sikereket ér el valamiben, fogja magát és hátat fordít az addig felépített életének új kihívásokat keresve magának. Jó adag önreflexió, bátorság és kockázatvállalási készség kell, hogy egy ilyen lépésre szánja el magát az ember. Az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság keveredik ilyenkor azzal az izgalommal amit az új utak lehetősége miatt érez az ember. 

Megnyugtatok mindenkit ez a bejegyzés szigorúan véve nem a testépítésről fog szólni, de a sztori kontextusa fontos, ezért érinteni fogom a témát. 

Calum Von Moger neve valószínűleg az emberek 99%-nak rohadtul nem mond semmit. Kivéve, ha valaki legalább minimálisan figyelemmel követi, hogy mi történik a testépítés világában. Az átlagember - köztük én is - viszont igazán magasról leszarja, és valami rendes sportot néz, nem kisgatyában fossábarnított melákok feszengését a színpadon. Ezt mind idézőjelesen, mert bár a profi testépítés világa véleményes intézmény, ettől függetlenül a testépítők elképesztő munkát végeznek, és a legtöbb ember nem látja, hogy mennyi munka van egy-egy színpadra állásban. Kár, hogy évtizedek múltán is tabu a testépítők szerhasználata, hogy a mai napig tisztának kell hazudniuk magukat. Nyilván nehezebb lenne hitelesnek hazudni a fehérje reklámot Kai Greene-l, ha nyíltan lehetne arról beszélni, hogy kúránként 8-10-12 féle illegális cuccot nyomnak magukba. Képes vagyok túlbecsülni az emberek képességeit, de szerintem kevés olyan igazi hülye van, aki tényleg elhiszi, hogy a tápkiegektől ő csak ennek a harmadát megközelítő fizikumot is képes építeni.

Egy ideje foglalkoztatott a kérdés, hogy pontosan hogy kellene az edzést és a tudatos táplálkozást elhelyezni abban a káoszban, amit életnek hívunk. Az utolsó lökést, az adta, amikor egy haverommal a blogról beszélgettünk és a következőket mondta:

“Több van benned, mint hogy arról írj, hogy ‘de jól nézek ki’”