Ez a napösszefoglaló kicsit más irányba ment, és jól is van ez így, úgyhogy most kicsit rendhagyóbb - már ha 4 nap után lehet rendről meg rendhagyóságról beszélni - bejegyzést írtam, mivel az edzések és a kaja kombinációjából izgalmas állapotok tudnak kerekedni. Ma lesz egy jitsu, futok egyet és kicsit elmegyek a városból hétvégére, kell a környezetváltozás, meg jó idő is lesz. Kaja, edzés ugyanúgy meglesz, kicsit tervezni kellett vele, de jó dolgom van, mert grammra elkészül minden Pécsen is. Valószínűsítem, hogy a 6.-7. napi bejegyzést majd hétfőn fogom kitenni, meglátjuk, hogy alakul, igazából az sem lenne baj, ha 1-2 nap eltolással írnám meg őket, hogy ne legyen ennyire feszített a dolog, ezt még átgondolom. Mindenestre lesz majd még egy láb-has-core nap, amit a pécsi Cutler-ben fogok ledurrantani holnap reggel, és egy vasárnapi pihenőnap. Ha lesz igény rá az edzéstervem is szépen feltöltögetem, elképzelhető, hogy van aki tudna belőle ihletet meríteni. Nagyon fasza kis edzésterv amúgy, csak mondom.

Nem vagyok a mélytorkos önszopás híve (dehogynem), de ma néztem az emaileket és kaptam értesítést, hogy blog.hu címlapra került a tegnapi bejegyzésem. Innen is köszönöm annak a szerkesztő hölgynek, aki szexista módon a félmezkós képem miatt kitett az I2 címoldalra #metoo annak a szerkesztőnek, aki látott ebben annyit, hogy kikerüljön. A lényeg, hogy annak ellenére, hogy a második napon összesen két embernek küldtem el a blog linkjét, akiknek a lelkére kötöttem, hogy véletlenül se küldjék el senkinek, tegnap közel 200 látogatója volt a Junkie-nak, ami már önmagában túlmutat azon, amiben én itt reménykedtem, úgyhogy ha jól értem itt be is fejezhetem és mehetek valamelyik valóságshowba celebkedni.

Nem fogok minden nap bejegyzést írni, ezt már most látom, na nem mintha ez lett volna az eredeti terv. Mindenesetre az első napok a koplalás jegyében telnek, kár is lenne tagadni. De ez nem az a kicsit éhes vagyok érzés, hanem a szénhidrátmegvonás, amikor aludni nem bírsz, fáj a fejed, fáj a hasad és konkrétan nemhogy az edzéshez tűnik kevésnek az energia, de az ágyból még a szokásosnál is nehezebben kelsz fel. Nem para, ez csak átmeneti és a szervezeted Che Guavara-t játszik, de napok kérdése, és hozzászokik az új rendszerhez. Nem mondom, hogy annyira kínos, mint a Borkainak, hogy felrobbantotta választások előtt a Pornhub-ot (lol mekkora fail), de ennek is megvannak a maga nehézségei.

Most már komolyan ki fogok találni ennek az edzéstervnek valami fantázianevet. De olyan igazi hatásvadász mocskot, mint ami - ahogy említettem korábban - jellemzi általában a fitness ipart. Lackó barátom után szabadon például “Robbanások a háttérben” vagy valami hasonló képtelenséget. (ezen a ponton írtam egy oldalas bekezdést a magyar fitness ipar helyzetéről, amit később majd szépen befejezek és ki is teszem a blogra) 

Felmerül a kérdés, hogy hogyan is kéne nekiállni egy ilyen program megtervezésének? Először is ugye el kell döntened, hogy mi a célod, mindent ami ezután jön, ehhez igazítunk. Ha az edzésterv a helyén van, akkor jön az étrend és kalóriaszámlálgatós szarság. Ez is olyan, mint annyi minden más az életben. Amíg nem csinálod, igazán nagy verébségnek tűnik, de amikor ezt egyszer lezongorázod - és tényleg csak egyszer kell a tudásanyagot megszerezni - utána nem érted, hogy az emberek hogyan létezhetnek úgy, hogy a táplálkozásuk totál káosz, és teljes tudatlanság övezi. 

Szóval, ahogy írtam az eső bejegyzésben, a diéta tegnap, tehát hétfőn, október 7-én indult el. Régen volt már, hogy én ennyire konkrétan keretek közé szorítsam magam, ami most így a második nap végéhez közeledve máris meglehetősen kényelmetlen, de ha nem húzzuk meg a siker és bukás közötti vonalat élesen, akkor ugye nem nyerhetünk. Igaz nem is veszíthetünk, és sokan ezért élnek nihilben, gyáván, mindenféle célok és elképzelések nélkül, mert ha célokat tűzünk ki, kritériumokat támasztunk magunk elé amivel definiáljuk, hogy mi az amit sikernek tekinthetünk, de egyben tudjuk azt is, hogy mikor vallunk csúfosan kudarcot. És a kudarcokkal és hibákkal szembenézni nem éppen sétagalopp, ezért aztán a legtöbben inkább elkerülik, pedig ha van valami, ami katalizálja a fejlődésünket, az a magunkkal szembeni őszinteség. 

Nem tudom, hogy mit kell írni, mikor nekiállsz blogolni. Most nagyon úgy tűnik, hogy én ezzel legalábbis megpróbálkozom. Nevet nem tudtam jobbat kitalálni, ez majd idővel értelmet fog nyerni, ha meg nem, fogom és törlöm az egészet a faszba (vagy egyszerűen csak megváltoztatom).

Nem kell túl nagy zseninek lenni, hogy kitalálja valaki a címből, hogy az alapvető tematika az edzés lesz. Ennek az apropója pedig az a program, amin az elmúlt kb. két hónapban a szabadidőm nagy részében dolgoztam. De ebben a programban nem ennyi munka van. Ebben a programban már évek tapasztalata is benne van, akár edzésről, akár táplálkozásról beszélünk, de úgy gondoltam, hogy így egyszer úgy igazán odabaszok és megmutatom elsősorban magamnak, hogy mit lehet kihozni magunkból, hogyha nem elégszünk meg a 80%-al.