Így a harmadik hét derekán kezdem felvenni a ritmust, mind az edzéssel, mind a diétával kapcsolatban. Ennyi idő kellett, hogy felvegye a testem és az agyam a tempót. Az edzésben főleg érezhető, a diétának a fokmérője meg úgy is a 20. napi összegzés lesz. Ma pl. a reggeli edzés előtt, csak a reggelim harmadát ettem meg, hogy  ne tele gyomorral fussak neki, de azért elinduljon kicsit az emésztésem és stabil maradjon a vércukrom, mert ha az leesik, az annyira előnyös, mint egy Gyurcsók műtét volt élő adásban a Budapest TV-n.

Úgy döntöttem csinálok egy instagram oldalt ennek a blognak. Az a statisztikákból kiderült, hogy az emberek 80%-a mobilról nyitja meg a tartalmat, és valószínűleg instagram nélkül ez a blogolás dolog annyira kőkori, hogy nagyon. A blog.hu-s mobilsablon borzasztóan néz ki, ezért legalább csekkoljátok le az asztali verziót, mert tényleg sokkal értelmesebben néz ki. Másrészt Krisa nem azért szopott nekem végig itt egy estét a html-el, hogy aztán senki ne lássa az átalakított felületet.

Amikor én ezt a blogot regisztráltam, leültem, leírtam néhány gondolatot, és próbáltam keretet adni ennek az egész projektnek. Csak hogy tudjam milyen értékek mentén és milyen célokkal hoztam létre, hogy a későbbiekben se veszítsem a miértet és a hogyant szem elől, mert bármiről is legyen szó a küzdelmes hétköznapokban, a nehezebb vagy éppen jobb pillanatokban impulzívak vagyunk és ha nem elég szilárd a talaj amin állunk akkor bizony sokszor hajlamosak vagyunk rossz irányba fordulni. Mindezt csak azért írom le, hogy lássátok, milyen amikor megígértek magatoknak valamit, majd minderre két héttel később nekifutásból tökönrúgjátok magatokat. A diéták, edzéstervek pont így szoktak elmenni a harmadik nap után... 

Miután honatyáink tegnap is összehoztak egy Sas kabaré színvonalú műsort a parlamentben néhány dolgon azért elgondolkodtam. Egyrészt, ha most lennék gimnazista én is biztos egy “Lónak a faszát”-os táblával trollkodnám végig a sulit mondván, ha a parlamentben lehet, akkor itt is. Gyanítom a mai 16-18 évesek között is van olyan gyengeelméjű, aki meg fogja csinálni. Másrészt többször elbizonytalanodtam a korábbi bejegyzések írásánál, hogy nem e túl direkt vagy vulgáris a szöveg, de elnézve a parlamentet kiscserkésznek is gyenge vagyok. 

És amikor már azt hinnéd, hogy oké, minden rendben van, megbeszélitek egyik estére a kuzinoddal, hogy találkoztok, átugrik ‘egy sörre’. Jó mondom én nem iszok, de még mielőtt ezt kimondhattam volna, megcsillan az ‘acskó a kezében, benne valami alufóliába csomagolva. Beállít unokatesóm egy kiló lekváros buktával. Rendesen bizseregni kezdett a fejbőröm. Pedig nekem van egy nagyon egyszerű módszerem arra, hogy elkerüljem a félrezabálást. Mégpedig az, hogy nem tartok itthon semmi olyasmit, amit nem akarok enni. Nem mondom, hogy kellemes volt, de nagyobb kihívást sose támasszon elénk az élet, persze inkább nem mentem egy helységbe a buktával. 

Ezt meg csak azért, mert egyrészt úristen de mekkora koncertet adtak idén a Szigeten, másrészt mert már bennem van az edzés előtti és épp indulóban vagyok, úgyhogy valahogy rá kell pörgetnem magam. Biztos feltűnt mind a 4 olvasómnak (Judit, Krisa, Réka, Fabó Úr, Reni szevasztok), ja 5, szóval hogy Krisa barátommal puccba vágtuk a blogot. Na jó puccnak nem nevezném, de most már legalább kinéz valahogy, mert botrány volt az a gyári skin. Jó tudni, hogy kb. semmi értelme nem volt, mert a látogatók 70%-a telefonról nyitja meg a bejegyzéseket. Sebaj.

Hogyaszongyahogy...elérkezett az első csekkolás. Nézzük mi történt ezalatt a 10 nap alatt. Kipchoge megfutotta a 2 órán belüli maratont, Karácsony megnyerte a főpolgármester választást felkészül a Centrum Parkolási Kft, de ami a legfontosabb, hogy fogytam 3 kilót. A matek működik. Összesen 6 kondis edzés, 3 jitsu és egy interval futás. Ez órában számolva kb. 17 óra edzésnek felel meg. Úgy döntöttem, hogy legyen ennek valami formátuma, szépen sorjában megyek végig a dolgokon. 

Történt vasárnap valami, ami sokkal de sokkal nagyobb teljesítmény, mint azt első hallásra gondolnánk. Eliud Kipchoge maratonfutó hatalmas fuck-ot mutatott a világnak és 2 órán belül futotta le Bécsben a 42 kilometeres maratoni távot. A kenyai futólegendát Paul Tergat-ot idézném, aki 2003-ban maga futotta meg az akkori maraton világcsúcsot 02:04:55-ös idővel, amelyet évekig tartott is. A rekord megdöntésekor a célba érve a következőket mondta:

"I believe records are set to be broken, and to fall lower is possible. But what remains impossible is running a marathon under 2 hours”

A futár meghozta reggel a fehérjémet és a mogyoróvajamat, pont mielőtt reggeliztem volna, így a mai zabpalacsintám két fokkal jobb lett. Igazából ez az egyetlen étkezés a napomban amiért igazán tudok lelkesedni. Palacsinták, csokis fehérjével, mogyoróvajjal, túróval, fahéjjal, szilvával és reszelt almával...Istenem már csak kb. 14 óra...Na de...most már igazából úgy látom, hogy lehet, hogy mégis heti összefoglalókat kéne írni, nem 10 naposakat. Kicsit hosszúnak tűnik a köztük eltelt idő. Mindenesetre, most már kivárom a 10. napot, de már nagyon viszket a tenyerem, hogy megírjam az elsőt. 

Az egyesületben, ahova jártam régen boxolni, volt egy öreg tintás edző Janibá’. Nagyon nagy forma volt az öreg, pont olyan ízlésesen L-alakú orra volt, mint megannyi más boxedzőnek, aki még az előző rendszerből maradt itt. Általánosságban azt el lehet mondani az ilyen arcszerkezetű bunyósokról, hogy szerették arccal védeni az ütéseket és ez nagyon úgy nézett ki, hogy a kognitív képességeiken is mély nyomot hagyott. Mindenesetre Janibá’ minden probléma nélkül zavarta el a lusta faszokat a ‘elmentekak*rvaanyátokba’ felkiáltással lépcsőzni, vagy sparringok alkalmával küldte rá a legvadabb tanítványait a ringben kissebbeket bántó sporttársakra. Forma volt az öreg, az a fajta dinoszaurusz, akit közutálat és köztisztelet is övezett egyszerre. Na ő mondta mindig, hogy ‘Az izomlázra ráedzeni, nem rápihenni kell hülyegyerek’, ami pont olyan emeletes baromság, mint amilyennek tűnik.