Üdvözletem minden GymJunkie olvasónak!

Pár hete írtam az első vendégbejegyzésemet erre a felületre és azóta megint történt egy-két dolog, úgyhogy Zoli pisztolyt tartott a fejemhez megkért, hogy írjam le az elmúlt 4-5 hetem változásait.
Ahogy az előző, úgy a mostani bejegyzésben sem fogok túl sok számot leírni, viszont próbálom a viszonyítási alapokat bemutatni, mi változott az elmúlt időszakban.

Tegnap belenéztem ebbe a Bodyguard c. sorozatba, amit csak Richard Madden miatt nem nyomtam ki az első 20 perc után. Mondja el nekem valaki, hogy az életszerűtlenül túltolt feminizmus miért jó? Valaki tényleg azt gondolja, hogy a nők attól érzik magukat egyenrangú partnereknek, hogy ebben a sorozatban a kezdeti túszdrámában az egyébként az öngyilkos merénylő (a férje vette rá), a helyszínre érkező különleges egység vezetője, a vonatra behatoló kommandós, a mesterlövész és még a kurva bombaszakértő is egytől egyig nő volt?!?! Láttak ezek már kommandós egységet?! Az ideológia megfojtja a kreatív tevékenységet, de ezt csak azért mondom, mert a nők nem attól érzik magukat jobban, mert Hollywoodban mostantól hivatalosan is kissebbségnek számítanak, hanem pl. attól, hogy a faszijuk mellettük áll egy olyan program során, mint amilyenben Johanna van jelenleg. Vannak párok, ahol a náluk megfigyelhető konstruktivitás nincs meg a másikkal szemben, és a megszokott fosból való kimászásért sokszor érzelmi sanyargatás meg hiszti jár. Az instabil emberek nehezen viselik mások sikereit, ami borzasztó nehézzé teszi egyeseknek, hogy egyről a kettőre lépjenek. Ha valaki elindul valamerre és fejlődni kezd ott a másik félnek két lehetősége van: vagy felveszi a tempót és mennek együtt, vagy lemarad, frusztrálttá és féltékennyé válik, amivel alá is írta a kapcsolat halálos ítéletét. Johannának bazi nagy mákja van, mert Peti hobbi séf és szívesen főzi meg neki a diétás menüt a lehető legjobb minőségben, eljár vele futni és amennyire látom támogatja amiben csak tudja, ez pedig meg is látszik Johannán. Nem tudom, hogy Johanna ezt egyedül is végig tudná-e csinálni, de az zicher hogy a nehéz pillanatokban ez a fajta támogatás jelenthet annyit, amennyi a 'faszom az egészbe, feladom' és a 'ha megpusztulok is végigcsinálom' között van. 

Ha az ember átesik egy tanulási folyamaton és elkezd rutinból dolgozni egy bizonyos területen, hajlamos elhinni magáról, hogy hatalmas könig. Ez velem is megesett, azt hittem már láttam mindent. Dolgoztam én már fiatallal, öreggel, emésztési, mentális, hormonális (és/vagy) problémával küzdővel, olyannal akin, csak 10 kg súlyfelesleg volt, meg olyanon is, akin minimum 30. Volt, akinek lumbális gerincsérve volt, meg olyan is, akinek nem volt egy ép ízülete sem, de a jelenlegi programosok között is van nyaki gerincsérves egyéb ízületi gyulladással (igen, halmozottan hátrányos helyzetű), deréktáji kitüremkedéssel rendelkező és a sort folytathatnám. Aztán érdeklődött egy srác, hogy extrém túlsúllyal is működnek-e ezek a programok. Pff mondom miazhogy, extrém túlsúllyal működnek a leginkább. A sok puskaport szagolt veteránok magabiztosságával kérdeztem, hogy mégis mit jelent az extrém túlsúly. Idézem: 

"Jelenleg szerintem 160 kg, ami lesz több is, mer most 2 hetet nyaralok... :D"

Aztán nem tudom mi történt a nyaralás alatt, de Augusztus végére a 160-ból 167,5 kg lett, vagyis ez lett Tomi kezdősúlya. Megkérdeztem a srácot, ha írnék bejegyzést, szeretne-e álnevet, ha igen mit, válasszon. A válasz az volt, hogy Pufi Lufi Kapitány, amin én beborultam az asztal alá. 

Amiért ez a bejegyzés megszületett, az az hogy az extrém túlsúllal rendelkezők is kapjanak észbe, a miértekről alább még szólni fogok. Sosem késő elkezdeni javítani a helyzetükön, nincs olyan, hogy menthetetlen és ezt Tomin is meg fogjuk mutatni. 

Idejét sem tudom megmondani mikor volt utoljára form check itt a blogon, már ami az én edzéseimet érinti. Talán a 30. szülinapom (shit) előtt néhány héttel mondtam, hogy lesz itten egy mini-cut. A pár hetes szálkásítás lement, de igazából nem volt érdemes beszámolni róla. Ha jól emlékszem 3 kiló ment le kb egy hónap alatt, és valahol 91 kiló körül éreztem, hogy tökéletes a strandfazon. Jött a nyár és balatoni gyerek lévén a szezonalitás a génjeimbe van kódolva, a tökömnek se volt kedve egész nyáron kalóriákat számolni. Jöttek a legénybúcsúk, esküvők, a mindennapos fagyizások, szabadságok, strandolás, sportfröccsök pizza-hambi-lángos háromszög. Persze a leglustább hetemen is lementem a terembe 3-4 alkalommal és ahogy mindig odafigyeltem a fehérjére és balanszíroztam a kajálással. Ebben a bejegyzésben összefoglalom mi történt az elmúlt fél évben edzésterv, táplálkozás, eredmények tekintetében. 

Háhhh!!! Emlékeztek, amikor ebben a bejegyzésben, még Augusztus 17-én azt írtam, hogy az a hétvége lesz a határidő, amit meghúztam, hogy kész lesz ez a kurva receptkönyv? Szerintetek kész lett addigra?! Mondanám, - és igaz is lenne - hogy az élet meglepő kreativitással tud lemélytorkoztatni bárkit, ebben az esetben inkább az a helytálló, hogy amikor szakit bízunk meg valami melóval a spórolásnak mindig duplán fizetjük meg az árát. Köszönet Krisznek, hogy egy nap alatt megszabadított az egy hónapja tartó passiótól, ami a receptkönyv-grafikus tengelyen zajlott. 

A lényeg viszont, hogy elkészült  és szerintem nagyon páván mutat, alább képeket is mutatok róla, pedig oh boy sehol sincs ez még ahhoz képest, ahogy én ezt megálmodtam. A képanyag Johannáék segítségével készül - nagy pacsi Petinek - és most tudtam meg, hogy Dzsínó barátom, - aki a Szeged Gasztrokönyve projekt mögött áll, és már profin bánik az ételfotózással - is elkezdte a képek készítését. Szóval heteken belül temérdek képanyag készül a receptkönyvhöz, ami azt jelenti, hogy megint hozzáértő grafikus kezébe kerül majd a cucc és az alábbi és ezekhez hasonló minőségű képekkel fog elkészülni a receptkönyv második verziója. Ezek itt nem habiztire készült ételek srácok, ezek a receptkönyvből származó, a JUNKIE-s kaják, ezeket eszik a programosok is. Jó, mondjuk  az egyik programos srác, Roli tegnapi wokban készült pörköltje (besírtam) nem egészen úgy mutatott, mint itt a jobb szélső, de majd kis gyakorlás után ő is belejön.

Nem kérdeztétek, sokan meg végképp nem, azért időről időre minden testépítéssel foglalkozó egyénnél előjön a diéta és az utazás problémája. Főleg a programosoknál visszatérő kérdés, hogy mit tegyenek, ha 1-2-3 napos utakra kell menniük. Manapság az emberek nagy százalékánál a munka vagy a magánélet megköveteli az utazást. Az üzleti utak intézménye tipikusan olyan dolog, ami kivülről  baromi jól néz ki és 25 évesen rohadt fontosnak érzi magát tőle az ember, idővel azonban az egész folyamat sokkal inkább fog emlékeztetni egy prosztatavizsgálatra, mint egy nyaralásra. Előfordulhat, hogy 10 éve élsz pesten, de 'hazajársz' hétvégenként, vagy valamilyen tudatalatti szadomazo hajlamnak köszönhetően távkapcsolatban élsz valakivel az ország másik feléről. Rengetegféleképp tudja magát az ember szopórollerre ültetni és ez mindig komoly kihívásokkal is jár. Ezek a megugrandó akadályok sokszor csak akkor manifesztálódnak előtted, amikor változtatásokat akarsz eszközölni az életmódodban és rájössz, hogy a jelenlegi körülmények mondjuk úgy, hogy nem ideálisak a céljaid elérése szempontjából. A programosoknál ez visszatérő pánikhelyzet. "Hétvégén elutazunk, nem lesz konyha, mi lesz most?". Ha nagy nehezen kezded sínre rakni a táplálkozásod és nincs meg a megfelelő rutinod az akadályok leküzdéséhez a legapróbb felmerülő problémák is komoly stresszhelyzetet teremtenek. Ahogy az időm nagy részében én is Keszthely, Budapest és évközben Pécs között keringek, mint gólyafos a levegőben ingázok, pontosan tudom, hogy az utazás és a táplálkozás összeegyeztetése nem egyszerű feladat. Jó hír, hogy nem is megoldhatatlan. Ebben a bejegyzésben leírom, hogy miért nem kell betrágyálni, ha 1-2 napig nem tudod a megszokott menetrendet követni. 

Amikor jelentkezik hozzám egy potenciális programos, mindig személyesen ülök le velük beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást. Itt a lányoknak mindig azt szoktam mondani, hogy mivel a túlsúly és a külsőnkkel kapcsolatos gátlásaink borzasztóan intim dolgok, beszéljenek úgy hozzám ezekről, mint ahogy a nőgyógyásszal beszélgetnek egyéb intim dolgokról. Hamar rá kellett jönnöm, hogy szinte zéró esély van arra, hogy a nők vezényszóra megnyíljanak, de azért általában ez legalább jól kijelöli a közös munka irányát. Johanna is persze megosztott dolgokat az első találkozó alkalmával, de az alábbi bejegyzésben olvasható - a táplálkozása és lelki állapota kapcsolatát érintő - részletekkel csak egy néhány nappal ezelőtti beszélgetés során comingout-olt. Tanulságos lesz..

Az a helyzet, hogy ebben a szakmában, amikor magukon változtatni akaró emberekkel dolgozol egy ideje, akkor minden megkeresést egészséges fenntartásokkal kezelsz. Mindenki hatalmas elhatározásokkal érkezik, vannak ám álmok, célok meg lendület. Mindenki változtatni akar magán, mindenki csinálni akarja nagyon, de ezúttal most tényleg, nem úgy buziskodva mint az elmúlt 3-5-10 évben, nem úgy mint az előző 5 alkalommal, amikor nem jött össze, hanem apait-anyait beleadva, de tényleg "dögöljön meg a lovam, ha nem így lesz". Én elhiszek mindenkinek mindent, csak pontosan tudom, hogy azok az emberek, akik hozzám fordulnak - legalábbis 99%-uk - még soha nem mentek elég mélyre a darálóba, ahhoz hogy tudják és érezzék milyen pokoli mentális hullámvasút szarból várat építeni. Az első 1-2-3 hét mindig a nászutas időszak. Itt még minden friss, minden új, hatalmas a boldogság hiszen az elején az eredmények is gyorsan jönnek, ilyenkor könnyű pályán maradni. Csak aztán jönnek a mélypontok, az érzelmi hullámvasút és igazából ott dől el, hogy valaki sikererre viszi-e az akaratát vagy sem. Az emberek nem tudják, hogy az akaratuk meg az akaraterejük két teljesen különböző dolog. Megvan az Indiana Jones-ból a kigyóverem? Na a kígyóverem szimbolizálja a szopás részét a dolgoknak, ezen kell átvergődni ahhoz, hogy megtaláld a kincset. Akik változtatni akarnak magukok, azok nemhogy a vermen nem tudnak átmenni, hanem azt sem tudják, hogyan jussanak le odáig. Én minden alkalommal elmondom, hogy megpróbálom annyira megkönnyíteni a dolgod, amennyire lehet, de szar lesz, nehéz lesz, időnként utálni fogod. Bólogatnak, mert értik, de érteni meg benne lenni megint csak két külön történet.

Úgy érzem, hogy nagyon komoly személyiségfejlődésen mentem keresztül, mert ennek a bejegyzésnek a címe tavaly még az lett volna, hogy "szénhidrátcsökkentett kurv@anyja". Persze anyám a lelkemre kötötte, hogy ne politizáljak és legfőképpen ne káromkodjak, ("pofon mégy, büdös gyerek!") úgyhogy muszáj mepróbálnom vállalhatóbbá válni. Ez a bejegyzés totál más témáról született volna, de meg kellett írnom, mert minden egyes programosnak bele kell vernem a fejébe, hogy ne a hülye szabályokat kövesse, hanem azokat, amiket én mondok nekik, mert a hallomásból szerzett faszságokra koncentrálnak az életmódváltás alatt. El kell fogadni, hogy a testsúlykontrollnak vannak bizonyos szabályai, amiknek a követése eredményre vezet, meg vannak azok, amik ha nagyon hardcore vagy, segítenek kipréselni az utolsó 1%-ot is az eredményeid tekintetében. Amikor van 20-30 vagy ne adj isten 60 kiló súlyfelesleged, akkor mit akarunk időszakos böjtöléssel meg az edzés utáni fehérjeturmix-szal - persze szigorúan edzés után az 5. percben - vagy az edzés alatti glutaminnal??? Eszemfaszom megáll. Hát tartsatok egy következetes étrendet meg menjetek le edzeni heti 3-4-5 alkalommal másfél-két éven keresztül és utána lehet elkezdeni bonyolítani a dolgokat. 
A legtöbben nincsenek tisztában a fontos játékszabályokkal, márpedig ezek ismerete és priorizálása nélkül nem lesznek eredmények, aztán meg mindenkit lehet hibáztatni, az edződ, a genetikád, az asszonyt, kivéve persze saját magad, mert te mindent betartasz...csak nem azt, amit kéne. Medvére se érdemes dugós puskával vadászni, és hosszútávú eredményeket sem lehet félinformációkra, meg emeletes baromságokra építeni. 

Amikor ezt a blogot elindítottam, ez egy jópofa hobbinak tűnt, aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy blogot vezetni netto mélytorok még akkor is, ha a szenvedélyeddel foglalkozol közben. A hobbi projekt észrevétlenül félmunkaidővé vált és az egész tevékenység hamar kilépett az online térből. A munka és a magánélet mellett jött mindennek az alapja, a tartalomgyártás, edzőképzés(ek), az edzések tartása, az étrendek, edzéstervek írogatása, programosok coacholása, a receptkönyv, a soha el nem készülő honlap és még 4-5 olyan közép- és hosszútávú idő- és pénznyelő projekt, ami a GYMJUNKIE jövőjének potenciális építőkockái. Egyik hónapról a másikra mezei bloggerből lett belőlem online coach, személyi edző, táplálkozási tanácsadó, borbásmarcsi, programozó, tényleg csak akasztott ember nem. Ezek a dolgok, a bennük rejlő potenciállal együtt abban a pillanatban szűnnek meg létezni, hogy én hátradőlök. Nem panaszkodásképp mondom, csak azt hogy egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy egy seggel ha nem is egy, de maximum három lovat lehet megülni, tízet nem.