2009 őszén, néhány héttel azután, hogy én Budapestre költöztem a haverokkal egy albérletbe, az Arénából hazafele úton láttuk, hogy a keleti előtt egy forma kipakol egy tucat üveg töményet eladásra. Azt is láttuk, hogy viszik rendesen a portékát, és hát újdonsült, naív egyetemistákként a tuti üzletből mi sem akartunk kimaradni, úgyhogy gyorsan mi is licitáltunk egy üveg jégerre, meg egy Johnny Red-re. Mérget nem innék a dologra, de azt hiszem olyan 2500-3000 Ft-ra alkudtam le a két üveget összesen, ami a bolti ár kb. fele volt és mondanom sem kell, hogy hatalmas könignek éreztük magunkat. Átlag szerda délután volt, szóval telefonáltunk is körbe, hogy akkor este buli lesz a Dembinszky utca 10-ben. Aztán amikor hazaértünk gyanús volt, hogy a kupakokat képtelenek voltunk letekerni. Némi mókolás után sikerült kiönteni az első kupica Jagert színezett vizet, és hirtelen megtapasztaltuk mely szituációkra hozzák fel példának a szar meg a palánk esetét. 

Na most, ugyanígy lett átbaszva a teljes nyugati társadalom cukor ügyben, úgy a 70-es évek derekán, amiről egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem. Történt ugyanis, hogy amikor az tápanyagokkal kapcsolatos kutatások és feltételezések elkezdődtek megjelentek az első olyan egyébként tényszerűen helyes, tudományosan viszont még nem alátászmaszott vélemények és feltételezések, hogy ezt a cukor dolgot nem kéne erőltetni, mert nagyon úgy tűnik, hogy összefüggésben állhat az elhízással és egyéb megbetegedésekkel. Ekkor a cukorlobbi, azaz az élelmiszeripar egy érdekelt rétege, konkrétan kutatókat és táplálkozástudománnyal foglalkozó szervezeteket fizetett le (a legtöbbet hangoztatott példa a Harvard egyetem kutatói), hogy kvázi hamis kutatásokkal cáfolják azokat a hangokat, miszerint a cukor káros, és lehetőleg kenjék valami másra, mondjuk a zsírra. Ezt a folyamatot egy PR nagyágyú segítségével támogatták meg, aminek köszönhetően sikerült a legnagyobb és legjelentősebb kutatásokat egytől egyig meghamisítani, a PR és sajtókampánnyal pedig elhinteni a társadalomban, hogy a cukor rendben van, a zsír meg nem. Ezt annyira ügyesen csinálták, hogy az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) átnézve a 10-12 legjelentősebb szakmai forrást és kutatást hivatalosan és teljesen hibásan a zsírt és a magas koleszterinszintet jelölte meg, mint az elhízás és a szív- és érrendszeri megbetegedések elsődleges okozója, miközben a cukorról hallgattak, mint a sír. A hazugság dogmává alakult, meggyőzték az embereket és az amerikai kormányt és ezzel gyakorlatilag 30 évre feleslegessé tették azokat a kutatásokat, amelyek a cukorfogyasztás hatásait vizsgálták volna.

A 90-es években aztán végre összerakták fejben, hogy zsír elleni küzdelem meg lájt margarin ide vagy oda, kövérekből nem lett kevesebb, és az elhízás okozta betegségek száma évről évre drasztikusan nő. Az IR (inzulinrezisztancia), ami a 2-es számú cukorbetegség előszobája is az 50-es években ütötte fel igazán a fejét és az idő előrehaladtával egyre gyakoribbá is vált. Kezdtek rájönni, hogy a cukorfogyasztás szoros összefüggésben áll a magas vérnyomással, elhízással, szívbetegségekkel, de csak hogy ne kizárólag a legnyilvánvalóbbakat említsük a magas cukortartalmú ételek felelősek az óriási vércukoringadozásért, a hormonszintek hintázásáért, aminek következtében éhesek, levertek és stresszesek leszünk. Ma már egyértelműen kimutatható az összefüggés a táplálkozás és a mentális állapot, és igen, a depresszió között is. Ez nem azt jelenti, ha sok csokit eszel, akkor kilépsz a HÉV elé Ráckevénél, hanem azt, ha eleve nem vagy valami erős mentális állapotban, a rossz táplálkozás és a magas cukorbevitel jelentheti az utolsó lökést a depresszió felé vezető, sajnos nagyon rövid úton. Erről most nem is szólnék többet, a későbbiekben szeretnék a mentális betegségekkel kicsit komolyabban foglalkozni, mert egyrészt manapság pl. a depresszió teljesen hibásan még mindig tabu téma, másrészt az abban szenvedő embereknek segíteni kell, minden rendelkezésünkre álló eszközzel. Ha a táplálkozás és a rendszeres testmozgás, egy egészségesebb testkép segítség - márpedig az - akkor azzal, de ez majd a jövő zenéje lesz.

Ma már tudjuk, hogy a cukorbevitel az egyik elsődleges oka az elhízásnak és az ezzel kapcsolatos megbetegedéseknek, mint magas vérnyomás, cukorbetegség és egyéb szív és érrendszeri megbetegedéseknek. És bár a média, közösségi média miatt úgy tűnik, hogy a fitness ipar felfutóban van és mindenki totál tudatosan kajál és mozog, de a kövérség társadalmi szinten ugyanúgy jelen van: Magyarországon a társadalom 30%-a túlsúlyos és 30%-a elhízott és ezek az arányok már a 15-16  évesek körében is érvényesek. 65 év felett 80% százalékos ez az arány, amitől tényleg eszemfaszom megáll. Azért fontos, hogy ezeket az arányokat csökkentsük, mert ezek közül az emberek közül nagyon sokan éveken belül cukorbetegséggel küzdenek majd, vérnyomáscsökkentőre szorulnak egész életükben és kegyetlen ízületi fájdalmaik lesznek, nem beszélve az önbecsülésükről vagy a magabiztosságukról ami hosszú távon egészen más pályára teheti őket, mintha egy egészséges testben egy három fokkal magabiztosabb emberként élnének. Lesznek olyanok is, akiket ez nem érdekel, vagy nem érint, és megpróbálják feltétel nélkül szeretni magukat, de róluk most nem beszélnék, mert ők nem célcsoportja ennek a blognak. Azt akarom, hogy ezt a blogot olyanok olvasnák, akik tudják, hogy több potenciál van bennük, mint amit jelenleg kiaknáznak, elhiszik, hogy ha valamit nem szeretnek magukban, akkor azért lehet tenni, hogy megváltozzon és legfőképpen van elég kurázsi bennük, hogy ezt meg is lépjék.

Magyarországon 10 év alatt megduplázódott a cukorbetegek száma, amiből nagyon sok megelőzhető lett volna a megfelelő életvitellel, elsősorban táplálkozással és testmozgással.  A cukorbetegséget nem lehet diétával gyógyítani, de az elhízás az első - és elég nagy - lépés a 2-es számú diabétesz felé. A terhesség alatt különösen fontos lenne odafigyelni, és amikor a leendő gyermeked anyja a 6. hónapban “kettő helyett eszek” felkiáltással bontja ki a második Carte d’or-os dobozt azon a héten, úgy hogy még csak kedd van, azért ott nagyon komolyan le kellene ülni beszélgetni, hogy megértesd vele, hogy amit ő letol, pont ugyanazt kapja a magzat, és nem biztos, hogy az élelmiszeripar leghitványabb termékével kéne tömni azt a gyereket, aki még világra sem jött. A terhességi diabétesz sem véletlenül olyan gyakori jelenség ugye.

A legszomorúbb viszont hogy közel egy emberöltő, az ezzel kapcsolatos igazságok felszínre kerülése és az új, már teljesen valid kutatási eredmények sem voltak elegek ahhoz, hogy a társadalom 95-98%-a ne pontosan ugyanúgy gondoljon a táplálkozásra és arra a rohadt cukorra, mint 15-20 évvel ezelőtt. A mai napig hólapáttal merjük magunkba a cukrot és gyakorlatilag nincs olyan feldolgozott élelmiszer, amit ne ütnének fel vele, ugyanis az évtizedek alatt olyan mértékben szoktunk hozzá és függtünk rá, hogy még ma is vadászni kell azokat az ételeket, amelyeket nem 30 deka cukorral ízesítenének. Az átlagember a cukormentes ételeket egyszerűen íztelennek érzi. Mondjatok le róla csak egy hónapig, majd kóstoljatok meg egy szelet kenyeret vagy bármit. Most mondom, hogy ehetetlenül szirupos és geil lesz a mindennapos élelmiszerek fele. De csak egy ideig, mert néhány hét után rájössz, hogy a kajáknak van saját ízük, hogy pl. a teába és a kávéba is ugyanolyan feleslegesen van benne, mint a paradicsomszószban meg a vadas marhában....