GymJunkie

BLOG

2020. február 11. 11:00 - iamzltn

Vera 25. nap

Nagy szerencsém van, mert nagyon úgy néz ki, hogy mindhárom ember, akivel dolgozok van annyira motivált, hogy betartsa maradéktalanul amit kértem tőlük. Vera 25 nap alatt 2,7 kg-ot adott le, de higyjétek el, hogy ennél több zsír ment le róla, mert eközben az izmok is elkezdtek ébredezni és ez az edzéseken is látszik. Én rohadtul megörültem, amikor a képeket egymás mellé tettem. Csakhogy kontextusba helyezzük mit kellett megtenni, hogy ilyen változást érjünk el: 25 napja tartja a diétát, ami 100 hibátlan étkezést jelent zsinórban félrezabálás nélkül, heti 5 edzést, anélkül, hogy kihagyott volna egyet is. A félrezabálást itt azért fontos kiemelni, mert ez a szűk ösvény, ami a betartott étrendet jelenti zserbóhegyek és csokiskalácserdők közepette vezet (vaze, hát gyerekkönyvet kéne írnom), és a lemondások embertpróbálóak. Következetesség! Ez a robotikus következetesség kell ahhoz, hogy 1-ről a 2-re juss. Nem változatosak a mindennapok, sem az ételek, de kiegyensúlyozott minden és paradox módon a legnagyobb változások ezekben a felszínen statikusnak és monotonnak tűnő időszakok alatt történnek. Én eddig is tudtam és hittem benne, hogy látványos lesz a változás, mert pontosan tudom hogy azok a folyamatok, amelyek az átalakuláshoz szükségesek milyen kiszámíthatóak, ha tartod magad a tervhez. Mindezt annak ellenére, hogy az első hetek kicsit döcögősek voltak, de minden kezdet nehéz ahogy mondani szokták és, ahogy írtam már korábban is, ha jól megtervezel valamit, kiszámolod és odateszed magad, akkor az MŰKÖDNI FOG!!! Ha nem működik akkor vagy átbaszod magad és félrezabálsz, vagy puhányul edzel vagy van valami rejtett egészségügyi problémád. Nem kell két nap után nézegetni magad a tükörben, meg minden reggel méregetni magad, hogy hány mikrogrammot fogytál, mert ez a játék hosszú távon működik és tessék! Vera is félt, hogy jajj sok lesz a kalória, meg nem olyan látványos a változás 10 nap után...ki van ez találtva, és nagyon szépen megindult az átalakulás. Lehajtott fejjel nyomni kell, akkor is amikor döcögősebb és meglesz az eredménye, fizikálisan és mentálisan is.
Egy hónap alapozást terveztem be, és jövő héttől kicsit változtatunk az edzéseken, ami természetesen azt is jelenti, hogy még egy fokkal keményebbek lesznek. Vera bejegyzése a képek alatt a keretesben! Szép munka! alek25a.jpg

alek25b.jpg

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak, túl sok érzés nem kavarog bennem szerencsére. Azt hiszem az elmúlt egy-másfél hétben már eljött az az időszak, hogy „fogat összeszorít és csinál”. Elég sűrűek a napok, nem túl változatosak és fizikálisan is megterhelőek, de ugyanakkor mindig remek érzéssel tölt el, hogy „ma is megcsináltam”. Szerintem életemben nem mozogtam annyit összesen, mint az elmúlt kb. 1 hónapban… 

Már 1 hónapnál járunk, tök jó; ezzel is most szembesültem, így leírva. Nem számolgatom görcsösen a napokat, hogy még mennyi van vissza, csak megyek és csinálom a heteket egymás után, ez jó dolog szerintem. 

Azért, hogy írjak is valami tartalmasabbat a mindennapjaimról… Az étkezésekkel továbbra sincs gond, minden nap ugyanazt eszem és hála az égnek, még nem unom. Nem mondom, hogy nem tudnék megenni egy jó sajtburgert, de igazából jól esnek ezek a „tiszta” kaják is. Az elmúlt hetekben befigyelt pár családi összejövetel is „terülj-terülj asztalkámmal” annak rendje és módja szerint, de igazából különösebb nehézséget nem okozott, hogy megálljam az evést; a családom pedig teljes mellszélességgel mellettem áll, nem piszkálnak a „csak egyet egyél, attól nem hízol” kezdetű mondatokkal. 

Az edzés része egyre nagyobb kihívás, Zoli keményen diktálja a tempót, én meg próbálom tartani vele a lépést, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de tényleg igyekszem és érzem is magamon a fejlődést, olyan gyakorlatokat csinálok meg, amikről soha az életben nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. Persze messze még a cél, de apró lépésekkel haladok felé. Zoli és Beni szerint szoktam „nyavalyogni” az edzéseken, szerintem meg csak máshogy értelmezi ezt egy férfi és egy nő, szóval üzenem nektek, hogy nem szoktam hisztizni…  A kardiós napokon elsősorban a futópadon szoktam elég sokat futni – már nagyon várom a jó időt, hogy a szigeten is futhassak –, és Zoli javaslatára kezdem megkedvelni a lépcsőzőgépet is, ami ugyebár minden nő „barátja”.

A múlt héten volt egy-két nehezebb nap, ez meglátszott az edzésen is, de szerencsére hamar túllendültem rajta. Most már a tükörben is látok némi változást, illetve a ruháimon is érzem a különbséget, bár nem tudom a képek ezt mennyire adják vissza. Lényeg, a lényeg, jobb a közérzetem és jó, hogy van az életnek egy olyan területe, amit szinte 100%-ban én tudok befolyásolni és irányítani.



komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gymjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr10015468012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BLOG