Az idei január abban különbözik az eddigiektől, hogy az életmódváltást fontolgatók a legtökéletesebb kifogást kapták ajándékba a korlátozásoknak köszönhetően. Több ezer olyan ember van most magyarországon, aki éppen nagy átalakulásokban lenne, de hát a termek zárva, meg egyébként sem lehet sehova menni. Nem találkozunk senkivel, nem kell bejárni az irodába, a randizás offos, így az örök ‘január 1-től elkezdem’ embereknek nem kell szembesülniük azzal a méretes fostengerrel ami körülveszi őket.
- Zoli: Minden fasza!- Élet: Lol, fogd meg a söröm!
Bár 2020 nem volt annyira rossz, mintha kétszer annyira rossz lett volna, lássuk be hogy az elmúlt 10-12 hónap annyira esett jól mindenkinek, mint egy hátbarúgás. Én is hiátusra vonultam itt az ünnepekben, amit még a következő 4-5 napban sem terveztem megtörni, de nem bírom alapállásba tenni a lepénylesőt néhány napnál tovább, sorry (not sorry). Ha két szóval kéne leírnom az évet, akkor a depresszió és a depresszió szavak, amik először eszembe jutnak. Csak most már eljött a pont, amikor rohadt unalmas meghallgatni, hogy minden mennyire rossz, mindenkinek. Nem mondom, megvannak a maga kihívásai az időszaknak, de a szélessávú internet, netflix és a nagyfelbontású online pornó idejében ez azért korántsem olyan nagy kaland. Ott van nagyanyám, akit kislányként a tyúkól feletti padláson bújtattak hetekig a ruszki katonák elől, úgy hogy ennivalót is csak éjjel tudtak felcsempészni neki. De bújtattak nagyanyámék a háború elől menekülő lengyel családot évekig, a komcsi időkben üldözött magyar családot, a bőrkabátos ávósok és megfélemlítés meg mindennapos hívatlan vendégek voltak náluk. Azt most álljak neki drámázni azon, hogy fossá unom magam, mert a seggemen kell maradni?! Nem akarom elbagatellizálni az aktuális helyzetet, meg értem én, hogy szar év volt, de az én generációm a nehézségeket nem ugyanazon a skálán tapasztalta meg, mint sokan az előző 1-2 generációban és ez az év fontos dolgokat tanított meg elsősorban a fiatalságnak.
Amikor valamivel több, mint egy éve regisztráltam a blogot, rögtön testre akartam szabni, mert hát ezek a blog.hu-s sablonok tényleg csak a kötelezőt tudják. Persze a blog egy olyan műfaj, hogy a tartalom totális priopritást élvez, de én mégis minden alkalommal 2002-ben éreztem magam, amikor felléptem a saját blogomra, mert egy ózdi panelházban is több fantázia van, mint az általunk farigcsált dizájnban, arról nem beszélve, hogy egy önálló platform külön dimenziót képvisel, ami a tartalmat illeti, márpedig 2021-re olyan dolgokat tervezek, amik alá kellett egy önálló platform.
Elkészült a honlap, így a gymjunkie életében bizonyos szempontból új korszak kezdődik. A blog.hu-s platform egyelőre up to date lesz, tehát párhuzamosan fut majd a kettő egészen addig, amíg a látogatottság a honlapon legalábbis megközelíti a blog-ét. A honlap főoldala ugyanúgy a blog felület, tehát a fókuszban még mindig az általam kreált tartalom lesz, csak már egy sokkal ízlésesebb formában, ráadásul tematika szerint szűrhető módon, de találtok recepteket, rendesen kalóriatartalommal, amik frissülni is fognak és mivel az idei év többnyire a táplálkozásról szólt, jövőre több edzős tartalom lesz és lesznek a honlapon elérhető edzéstervek, étrendek, videók stb. Az eddigi 130 bejegyzés is felkerült a honlapra visszadátumozva, azokat is mind megtaláljátok, ha szeretnétek.
Sajnos kurvaokosnak tudom gondolni magam, akkor is ez történt, amikor kitaláltam, hogy grafikus meg fejlesztő nélkül csinálom meg a honlapot. A következő ilyen ötletemnél kérem, hogy dobjatok össze nekem egy odaútra Phenjanba.
Néhányatoknak biztosan rémlik Tomi, a srác aki 170 kilóval jött és 90-el szeretne menni. Ebben a vírushelyzetben Tomi programját úgy tudnám a leginkább leírni, hogy egy süllyedő hajótestben állunk, és az ujjainkkal tömjük be a egyre sűrűsödő lyukakon betörő tengervizet. Jöjjön egy rövid update mi a helyzet a 'nagy fogyással'.
Az NFL-ben és az NHL-ben vezetnek egy úgynevezett Sérülés miatt kihagyott meccsek statisztikát, ami nem csupán a játékosok sérülékenysége miatt hasznos. A legmagasabb szinteken az erő- és erőnléti edzők teljesítményét az határozza meg, hogy mennyire tudják játékban tartani a játékosaikat. Jó, mondjuk az NFL híres a "game day management"-ről, hogy szinte járóképtelen játékosokat a brutális erősségű Toradol fájdalomcsillapítóval tolják tele meccsek előtt, hogy képesek legyenek 3 órát teljesíteni, mielőtt napokig feküdniük kellene a még erősebben visszatérő fájdalom miatt. A profi és a hobbi sportot itt azért ketté kell választani, mert a teljesítmény és az egészség egyazon skála két végén helyezkednek el és míg a teljesítménysportban az egészségmegőrzés utódlagos szempont, addig a rekreációs sportot űzők és mezei kondiszökevények, mint én szem előtt tartjuk, hogy nem kéne teljesen megnyomorodni még mielőtt betöltjük a 35-öt.
Fogalmam sincs hányszor gondoltam idén, hogy ez az év morbidabb már nem lehet, de nem véletlenül mondják, hogy a legizgibb forgatókönyveket az élet írja. Nem ismerünk minden részletet, de egy kábszis, meleg(?)orgiáról táskájában némi MDMA-val, ereszcsatornán menekülő Szájer József mindenesetre most már tényleg elég magasra teszi a lécet. Én nem tudom, a politikusképzőben nem mondják el az első órán, hogy
"kurvák és kokain gyerekek, ezt kell elkerülni, amíg hatalmon vagytok. Hogy a lopás? Ja az nem gond, azért ma már senkit nem bántanak"